Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

63 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések hatálya alá. Ezekkel a tevékenységekkel összefüggő polgári jogi viszonyok azonban csak akkor tartoznak a külgazdasági kapcsolatok körébe, ha a szerződés egyik alanya belföldi személy, a másik alanya pedig külföldi. Megfordítva: a belföldi gazdálkodó szervezet és a külföldiek között létrejött szerződés - a tvr. alkalmazása szempontjából - csak akkor tartozik a külgazdasági kapcsolatok körébe, ha a tvr. 1. §-a (2) bekezdésének a) pontjában megjelölt tárgyi körbe tartozik. A perbeli esetben azonban a tvr. 1. §-a (2) bekezdésének b) pontjában írt kritérium hiányzik, maga a jogerős ítélet helyezkedett - az első fokú ítéletben kifejtettekkel ellentétben - arra az álláspontra, hogy a fuvarozási szerződés a belföldinek minősülő peres felek között jött létre. Mindebből tehát az következik, hogy az 1978. évi 8. tvr. a felek jogvitájának elbírálásánál nem lehet irányadó. Egyébként is tévesen értelmezte a másodfokú bíróság az 1978. évi 8. tvr. 9. §-át. Annak helyes értelmezése az, hogy a külgazdasági kapcsolatok körében a Ptk.-ban meghatározott kamatmaximumnál magasabb kamatot is kiköthetnek a felek. A tvr. hatálybalépésekor, 1978. március l-jén a Ptk. 232. §-ának (1), illetve 301. §-ának (1) bekezdése szerint még évi 5% volt a kamatmaximum, a perbeli szerződéskötés időpontjában azonban már évi 20%. A perbeli fuvarozási szerződés belföldi gazdálkodó szervezetek között jött létre, de az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási szerződésről szóló egyezmény (CMR) 1. Cikkének 1. pontja szerint az egyezmény hatálya alá tartozik. Ez a jogeset az akkor hatályos - „Külker. Ptk.-nak is nevezett - 1978. évi 8. tvr. alkalmazásának elhatárolása szempontjából volt akkor fontos. Máig hat azonban annak a bírósági útmutatásnak a tartalma, aminek értelmében helyesen kell látnunk a CMR és az alkalmazandó - adott esetben magyar - mögöttes polgári jogi szabályok együttes érvényesülését és a két joganyag elhatárolási pontjait. Minthogy a CMR csak a fuvarozási szerződés megkötésének és végrehajtásának, valamint a fuvarozó felelősségének és az azzal kapcsolatos eljárásnak a feltételeit szabályozza, és nem tartalmaz a feladó díjfizetési kötelezettségére, illetve annak megszegésére vonatkozó rendelkezéseket, ezeket a rendelkezéseket - esetünkben a Ptk.-ból kell alkalmazni. Az akkori jogi helyzet szerint az alperes fizetési késedelmének jogkövetkezményeit a Ptk. 301. §-ának (1), illetve annak a jelen eljárásban még alkalmazandó (4) bekezdése rendezi. A 301. § (4) bekezdésének a felhatalmazása alapján a késedelmi kamat mértékére az időközben hatályon kívül helyezett, de a jelen perben még irányadó 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése az irányadó, tehát az alperes a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamat fizetésére köteles. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a késedelmi kamat mértékére vonatkozó rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperest a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő mértékű késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.