Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)
29 3. A CMR Egyezményről az áru értékével. A fuvarozó egyéb esetekben is jogosult az árut eladni, ha észszerű határidőn belül a rendelkezésre jogosulttól nem kapott olyan ellentétes utasítást, amelynek végrehajtását tőle méltán el lehetne várni. 4. Ha az árut e cikknek megfelelően eladták, az eladásból származó bevételt az árut terhelő költségek levonása után - az igényjogosult rendelkezésére kell bocsátani. Ha ezek a költségek meghaladják az eladásból származó bevételt, a fuvarozó a különbözet megtérítését követelheti. 5. Az eladás során követendő eljárást annak a helynek a joga vagy szokásai határozzák meg, ahol az áru van. " A nemzetközi közúti árufuvarozás a többi fuvarozási ághoz képest viszonylag gyors módja az áru rendeltetési helyre történő eljuttatásának. Ennek ellenére szükséges volt annak szabályozása, hogy - akár a fuvarozás megkezdését követően is - ki, milyen utasítást adhat a fuvarozónak az áru továbbfuvarozását, kiszolgáltatásának helyét, címzettjét illetően. Fogalmilag ez a fuvarozási szerződés tartalmának egyoldalú jognyilatkozattal való módosítását jelenti, ezért ezen utasítások megszegése szerződésszegés, és emiatt a fuvarozó szerződésszegésen alapuló kártérítési felelőssége is beáll. Ugyanakkor a kártérítési igény jogcíme lehet a fuvarozóval szemben a fenti rendelkezések megszegése. Az áru elveszésének egyik sajátos esetkörévé fejlődött az „álcímzettnek" történő kiszolgáltatás. Erre a fuvarozási szakma egyre bonyolultabb eljárásokkal válaszolt a címzett azonosítása körében. Eltépett bankjegyek másik fele, fénymásolt iratok jelszavak és más előírások mellett is rendre bekövetkezett károk alapján fejlődött az ítélkezési gyakorlat. Ezek a jogesetek a fuvarozó alább bemutatásra kerülő általános mentesüléséhez (17. Cikk 2. pont) kapcsolódnak elsősorban. 3.4. A fuvarozó felelőssége (CMR Egyezmény IV. fejezet) A CMR Egyezmény IV. fejezete szabályozza a fuvarozó felelősségét. A kérdés így is feltehető: A kártérítési felelősség szigorúságát tekintve hol helyezkedik el ez a felelősségi alakzat a különféle jogi felelősségek skáláján? Vétkességi (szubjektív), vagy tárgyi (objektív) felelősségi alakzatról van-e szó? Az egész CMR egyetlen - később tárgyalásra kerülő - helyen, a késedelemmel kapcsolatban említi a gondos fuvarozó számára megengedhető magatartást. Egyébként kísérletet sem tesz az egyezmény arra, hogy valamiféle általában elvárható magatartási szabály megszegéséhez kösse a kártérítési felelősség beállását. Ebből a megközelítésből tehát inkább a tárgyi (objektív) felelősségi alakzat vonásait fedezhetjük fel az alábbi rendelkezésekben. A CMR Egyezmény által kialakított fuvarozói felelősségi alakzat tehát beleilleszkedik abba a XX. századot jellemző folyamatba, amelynek során a szubjektív felelősség elhalványul. Ami pedig a tárgyi felelősség alóli mentesülés (exculpatios) rendszerének CMR-beli sajátosságát illeti, figyelni kell az alábbiakban arra, hogy a fuvarozó „kimutathatja", hogy a károsodás bizonyos veszélyekből ered, és ezzel át
