Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)
165 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések átvétel során a 2001. február 28-án felvett jegyzőkönyv tartalma is, amely a 6 bálát azonosító számmal jelölte meg, mint hiányzót. Az előzőek alapján ezért az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a fuvarozás során keletkezett hiány 1 bála és 1 köteg, összesen 6 bála. Mivel a fuvarozó az áru átvétele alkalmával nem élt a CMR fuvarlevélbe bejegyzett fenntartással, ezért a CMR 9. Cikke 1. pontja szerint a fuvarlevél bizonyítja, hogy az ott feltüntetett menynyiségü árut a felperes átvette. Ennek ellenkezőjének a bizonyítása a felperest terhelte, ebben a körben azonban bizonyítékot nem ajánlott fel, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Mindezek alapján a CMR 17. Cikk 1. pontja szerint azt állapította meg, hogy a kár a fuvarozás során keletkezett. A meghallgatott tanúk vallomásából és a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokból az elsőfokú bíróság azt állapította meg a kár összegszerűségével kapcsolatban, hogy mindkét gépjárművezető tisztában volt azzal, hogy a nagy értékű rakományt plomba sem védi, mindkét gépkocsivezető őrizetlenül hagyta a járművet több órára. Ezen túlmenően a jármű egész hétvégén őrizetlen volt, mivel a felperes által hivatkozott őrzött parkoló őrizetének módjára, az őrizet minőségére és az őrizet alatt beállott károkért a V. Rt. által vállalt felelősség mértékére - melyből az őrizet megfelelőségére és minőségére lehetne következtetni - semmilyen bizonyítékot nem ajánlott fel a felperes annak ellenére, hogy az alperes mindvégig tagadta azt, hogy az árut a felperes megfelelő gondossággal kezelte volna. Mindezekből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a megfelelő őrizet nem volt igazolt, és a felperes súlyosan gondatlanul járt el az áru kezelése kapcsán, ezért a CMR 29. Cikk 1. pontja szerint teljes kártérítés fizetésére köteles. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával a keresetnek megfelelően az alperes 293 494 Ft nemzetközi fuvardíj és késedelmi kamataiban, valamint első- és másodfokú perköltségben történő marasztalását, az alperes beszámítási kifogásának és viszontkeresetének az elutasítását. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azt a védekezést, hogy a fuvarozó az áru átvételekor csak az árudarabok és nem az azokon belüli bála darabszám ellenőrzésére lett volna köteles, a kötegek tartalmának, valamint a bruttó súlynak az ellenőrzését a feladónak kellett volna kérnie. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból tévesen következtetett arra, hogy az áruhiány a fuvarozás során keletkezett, mivel nem lehetett kizárni, hogy a bálák már a felrakáskor is hiányoztak a kötegekből. Nem vette figyelembe a bíróság azt a lényeges körülményt sem, hogy a kötegek felrakás utáni mozgatása fizikailag nem volt lehetséges, a szállítóeszközről köteg vagy bála eltávolítását semmilyen adat nem támasztotta alá, a rakomány sértetlenségét a vámkezelés is igazolta, a kiszolgáltatáskor pedig a vámzár sértetlen volt. Mivel az áruhiány keletkezésének sem a módja, sem az időpontja nem volt tisztázható, ezért sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ezen hiányos tényállásból következtetett arra, hogy az áruhiányt a fuvarozó szándékos károkozása, illetve a kár keletkezését eredményező súlyos gondatlansága okozta. Téves következtetése miatt az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Fővárosi ítélőtábla 11. Gf. 42 249/2003/5. számú végzésének útmutatását a korlátozott kárigény összegszerűségének számítására vonatkozóan, és a teljes kár megfizetésére kötelezte az alperest.