Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

163 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések az áruhiányért felelősség terheli, mert a gépkocsivezető a szállítólevelekben feltüntetett árumennyiséget dokumentáltan átvette; sem a CMR fuvarlevélen, sem egyéb módon nem tett észrevételt arra, hogy a berakott mennyiséget nem tudta ellenőrizni; továbbá a felrakóhelyről történt eltávozása után indokolatlanul késlekedett a vámkezeltetéssel. A felperes az alperes beszámítási kifogásának és viszontkeresetének elutasítását kérte, hivatkozva az 1971. évi 3. tvr.-tel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR) 9. Cikk 2. pontjára és arra, hogy jelen esetben kétséget kizáróan bizonyítható, hogy az árudarabok (egységcsomagok) nem a CMR fuvarlevélen feltüntetett bálák, hanem a kötegek voltak, így a bálaszám fuvarlevélen történt feltüntetésének nincs jelentősége. A CMR 17. Cikk 1. pontja szerint tartozna csak felelősséggel az áruhiány miatt, ami azonban jelen esetben nem áll fenn. Ezen túlmenően az összegszerűséget is vitatta, mivel a CMR 23. Cikkének L, 3. és 4. pontjaiban meghatározott összeget meghaladó kártérítés nem követelhető. A Fővárosi Bíróság a 2003. június 24. napján kelt 42. G. 41 190/2002/10. számú ítéletében az alperest 14 675 Ft fuvardíj és annak 2001. április 8-tól járó évi 12%-os mértékű késedelmi kamata, míg a felperest 4 481 323 Ft összegű kártérítés és annak 2001. március l-jétől a kifizetés napjáig járó évi 11%-os mértékű késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kötelezte. A felperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban a Fővárosi ítélőtábla a 2004. február 5. napján kelt 11. Gf. 42 249/2003/5. számú végzésében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban előírta az elsőfokú bíróságnak, hogy a Pp. 3. § (3) bekezdésének utolsó fordulata szerinti tájékoztatási kötelezettségének a perbeli legitimációval és az érvényesíteni kívánt kárigény összegszerűségének bizonyításával kapcsolatban eleget kell tennie. Ezen túlmenően a követeléssel kapcsolatos legitimáció igazolása esetén tájékoztatni kell az alperest arról is, hogy a hiányzó áru feladáskori értékét a CMR 23. Cikkének 1. és 2. pontja szerinti módon neki kell bizonyítania, ugyanígy az alperest a beszámítási kifogásával és viszontkeresetével kapcsolatban tájékoztatni kell a bizonyítási kötelezettség körébe tartozó és bizonyításra szoruló tényekről. A követeléssel kapcsolatos legitimáció kérdésének tisztázását követően vizsgálni kell azt, hogy a követelt kártérítés meghaladja-e a CMR 23. Cikk 4. pontja szerint kiszámított maximálisan követelhető összeget. Amennyiben a hiányzó áru értéke meghaladja a maximálisan igényelhető kártérítés összegét úgy, hogy - a felelősségkorlátozó rendelkezés 29. Cikk 1. pontja szerinti feloldásának esetét nem tekintve - a fuvarozót csak a korlátozott kártérítés megfizetésére lehet kötelezni. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A megismételt eljárásban az alperes előadta, hogy a fuvarozó kártérítési felelőssége jelen esetben nem korlátozható a CMR 23. Cikkében foglalt mértékre, mivel a 29. Cikk rendelkezései ezt arra az esetre kizárják, ha a fuvarozó súlyos gondatlansága okozta a kárt. Ez a súlyos gondatlanság fennáll, mivel a fuvarozó péntek délután 12.45-kor a felrakást követően nem a vámra ment, hanem haza, ahol több órát eltöl-