Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

161 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések A perbeli tényállás, a jogvita lényege Az alperes a felperes részére külkereskedelmi szerződés alapján rádió-mérőmüszert fuvarozott - a műszer értéke a szállítói számla és a keresetlevél szerint 675 868 Ft volt -, az árut azonban a rendeltetési helyen nem tudta kiszolgáltatni. Az alperes a peren kívüli eljárásban az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel közzétett Nemzet­közi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 25. Cikkére hivatkozva 14 638 Ft-ot átutalt a felperesnek, a különbözeti összeg kifizetése elől azonban elzárkózott. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A CMR 23. Cikke korlátozást vezet be a fuvarozó felelősségét illetően abban az értelemben, hogy az áru részleges vagy teljes elvesztése esetére a küldemény súlyá­hoz viszonyítja a fuvarozó által fizetendő maximális kártérítési összeget (23. Cikk 4. pont). A CMR 29. Cikke e korlátozást kizárja a fuvarozó terhére megállapítható súlyos gondatlanság vagy szándékosság esetére, anélkül azonban, hogy a két felró­hatósági fokozatot közelebbről körülírná. A perben irányadó belföldi és a nemzetkö­zi gyakorlat szerint azonban a darabáru-fuvarozás esetében a viszonylag kis súlyú, kis terjedelmű küldemények elveszése súlyos gondatlanságnak nem minősül, még akkor sem, ha az elveszés tényén kívül további tényállás nem áll rendelkezésre. Továbbiak a jogesetről Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetét elutasí­totta. A bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes terhére a súlyos gondatlanságot nem lehetett megállapítani, az általa átutalt összeg megfelel a vonatkozó fuvarozási szabályzat szerinti rendelkezések­nek, ezért a felperes keresete megalapozatlan. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával az alperes ke­resete szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint megalapozatlan az elsőfokú bíróság megállapítása, amely szerint az alperes mindenben úgy járt el, ahogy az ál­talában elvárható, és ezért a kár bekövetkezésében súlyos gondatlanság vagy szándé­kosság nem állapítható meg a terhére. Az alperes az áru elvesztésének körülményei­re vonatkozólag csak a hiány tényét megállapító jegyzőkönyvet csatolta, ebből az áru elvesztésének körülményeire nem lehet következtetni, így az alperes kártérítési felelőssége teljes egészében fennáll. A fellebbezés az előzőekben kiemelt iránymutató jogértelmezés szerint nem bizo­nyult alaposnak. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a CMR 24. Cikke lehetővé teszi, hogy a fuvaroztató pótdíj ellenében értékbevallást eszközöljön, amely esetben a kártérítési alapot az említett korlátozás mellőzésével a bevallott érték határozza meg. A kis sú­lyú, kis terjedelmű darabáruknál az értékbevallás, mint a fuvarozási szerződések ke­retében érvényesülő biztosítás, gyakorlati követelmény. Ennek elmulasztása a fuva­roztatói gondatlanságot mutatja, azt is figyelembe véve, hogy a fuvarozó magasabb érték szerinti helytállásával csak a pótdíjjal emelt fuvardíj áll arányban. A fenti kiegészítésekkel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint lényegében indokainál fogva helybenhagyta, ezért a részletesebb indoklást a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében mellőzte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom