Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

2. A CMR Egyezmény és alkalmazási területe A Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) - a továbbiakban: Ptk. - 506. § (1) bekezdése szerint: ,,Ha a küldeményt országhatáron túl kell továbbítani, e fejezet rendelkezéseit csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben nemzetközi szerződés vagy egyezmény, illetőleg szabály másképpen nem rendelkezik. " Fontos kiemelni a fenti idézetből, hogy nem a Ptk. egészéhez képest hívja fel ez a bekezdés az ott felsorolt nemzetközi normákat, hanem a Ptk.-nak „A fuvarozás" c. fejezetéhez képest. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a CMR Egyezmény rendelkezései mögött a Ptk. rendelkezései általában alkalmazást nyernek, kivéve a fuvarozásról szóló fejezetnek a CMR Egyezménytől eltérő rendelkezéseit. Hosszasan lehetne írni csak a nemzetközi közúti árufuvarozásra értelmezendő Ptk. rendelkezésekről. A CMR Egyezmény hivatalos neve: Convention relatíve au Contrat de Transport International de Marchandises par Route. 1956-ban kötötték meg Genfben. Az Egyezmény első aláírói Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Lengyelország, Luxemburg, NSZK, Olaszország, Svájc és Svédország képviselői voltak. 1961-ben már öt állam ratifikálta az Egyezményt, és így az 1961-ben hatályba is lépett, a hatálybalépésre egyébként előírt ötéves határidő elteltével. Magyarország 1970. július 28-án csatlakozott az Egyezményhez, és azt 1971. július hó 23-án az 1971. évi 3. tvr. iktatta törvénybe.