Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 140 II. A nemzetközi közúti árufuvarozó a kártérítési összeg után abban az esetben is a felszólamlás benyújtásától számított kamatot köteles megfizetni, ha a felszólamlás intézése során további okmányok benyújtására tartott igényt [1971. évi 3. sz. tvr.-tel közzétett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR) 27. Cikk 1. §]. Továbbiak a jogesetről A fellebbezés részben alaposnak bizonyult. A CMR Egyezmény 23. Cikkének 1. §-a szerint a kártérítést annak az értéknek az alapján kell kiszámítani, amely az árunak a fuvarozásra felvétele helyén és időpontjában fennállott. A CMR Egyezmény e követelménye alapján megállapítható volt, hogy az elveszett áru a feladás helyén és idején 6431,34 angol fontot ért. A Legfelsőbb Bíróság számára azonban nemcsak az árnak angol fontban kifejezett nagysága volt egyértelmű, hanem maga a pénznem is. Tény, hogy az elveszett áru külföldön, tehát a feladás helyén és időpontjában semmilyen forintértéket sem képviselt, a CMR értelmében ilyen forintérték nem volt megállapítható. Ugyanakkor a CMR Egyezmény 27. Cikkének 2. §-a szerint, ha a kártérítés kiszámításának alapjául szolgáló összeget nem annak az országnak a pénznemében fejezték ki, ahol a kifizetését követelik, az átszámítást a kártérítés kifizetésének helyén és idején érvényes árfolyamon kell elvégezni. Ennek alapján jutott a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre, hogy mivel a kártérítés alapjául szolgáló összeg a jelen perben 6431,34 angol font, az alperes olyan forintösszeggel tartozik a felperesnek, amely összeget az angol font a kifizetés napján képvisel, ez pedig - a változó átszámítási kulcsok miatt - csak a Magyar Nemzeti Bank átutalásának napján határozható meg pontosan. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a CMR 27. Cikkének 1. §-a értelmében a kártérítési összeg után a jogosult írásbeli felszólamlásának elküldése napjától az alperes évi 5%-os kamatot köteles fizetni. Minthogy a felperes 1981. április 22-én nyújtotta be az alpereshez a felszólamlást, következésképpen a kamatfizetési kötelezettség is ettől az időponttól terheli az alperest, függetlenül attól, hogy a felszólamlást követően még további okmányokra is igényt tartott, mert a CMR erre az esetre nem tartalmaz a kamat tekintetében korlátozó rendelkezéseket. Az előzőek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperest 6431,34 angol fontnak megfelelő forintösszegnek, valamint ez összeg után az 1981. április 22. napjától számított évi 5% kamatnak a megfizetésére kötelezte.