Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

123 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések nem riadó magatartás kifejtésével került sor, s a bekövetkezett esemény lehetőségével nem lehetett számolni. A fuvarfeladat nem indokolta két sofőr igénybevételét, az útvonal tervezett, a célszerűségi és biztonsági követelményeknek megfelelő volt, a gépjárművön reklámfelirat, vagy a rakomány jellegére utaló jelzés nem szerepelt, s abba riasztó volt beszerelve. A kár összegét nem tette vitássá. Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó, az alperes részére CMR szerinti fuvarozói felelősségbiztosítási fedezetet nyújtó T Biztosító beavatkozó ugyancsak a kereset elutasítását és költségei megállapítását kérte. Maga is osztotta az alperes által hivatkozott érveket, s mindezt kiegészítette azzal, hogy elvben ugyan mindig van olyan tervezési, technikai és biztonsági megoldás, amely egy cselekmény vonatkozásában utólag szóba jöhet az elhárítás lehetséges eszközeként, mindezt azonban az adott fuvarozásra vonatkoztatva, adott tényállási elemek mellett, a realitások tükrében kell vizsgálni. Ehhez képest pedig okszerűen nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy egy bérmunkában készült, iskolai egyenruhákat szállító fuvarozónak a küldeményhez műholdas követő rendszer útján mozgásképtelenné tehető járművet, két gépkocsivezetőt, vagy fegyveres kíséretet kellene biztosítania. A bíróság a felperes keresetét elutasította, azt alaptalannak találta. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A fuvarozási felelősség körében a CMR 17. Cikkének 1. pontja megállapítja, hogy a fuvarozó felelős az áru teljes vagy részleges elveszéséért vagy megsérüléséért, ha az elveszés vagy a megsérülés az áru átvételének és kiszolgáltatásának időpontja között következett be, valamint felelős a késedelmes kiszolgáltatásért. A CMR 17. Cikkének 2. pontja szerint a fuvarozó mentesül azonban a felelősség alól, ha az elveszést, a megsérülést vagy a késedelmet a rendelkezésre jogosult vétkessége, a rendelkezésre jogosultnak a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető utasítása, az áru sajátos hibája, vagy olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek körülményeit nem állott módjában elhárítani. A CMR Egyezményben szabályozott fuvarozói felelősség fokozott felelősséget jelent, mely a helytállási kötelezettséget nem a vétkességre és a kártérítés általános szabályainak feltételrendszerére alapítja, hanem a felelősség alaptételét a feladás és a kiszolgáltatás közti időszakra vetített keletkezéssel hozza összefüggésbe. A fenti felelősségi alakzat vizsgálata során a megyei bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a kimentésnek nem feltétele a kárt okozó körülmény objektíve elháríthatatlan volta, vagy működési körön kívülisége. Az elkerülhetetlenség (elháríthatatlanság) szubjektíve is megvalósulhat, amennyiben egyéniesítve, adott tényállási elemek mellett a fenti következtetés levonható. Ezért a mentesülésnél nem az elkerülhetőség (elháríthatóság) lehetséges eszközeinek utólagos vizsgálatából kell kiindulni, és enynyiben a felelősséget objektivizálni, hanem abból, hogy az adott fuvarfeladat az általános normák szerint a fenti szempontból mit kívánt meg, és az elvárhatósági elemek mennyiben teljesültek. Az alperes a mentesülés körében bűncselekmény elkövetésére hivatkozott, melynek tényét és elkövetési körülményeit a peres eljárás során a felperes sem tette vitássá. A megyei bíróság osztja a felperes azon álláspontját, hogy önmagában a bűncselekmény elkövetése nem eredményez feltétlenül elkerülhetetlenséget (elhá-