Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)
Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 118 A felperes a kárügyben nem csak szállítmánybiztosítóként volt érintett, hanem az alperes is a felperesnél rendelkezett CMR Egyezmény szerinti fuvarozói felelősségbiztosítással. Minthogy a nemzetközi közúti árufuvarozó felelőssége 8,33 SDR/kg limit erejéig korlátozott, ezért a felperes az alperes felelősségének felső határát 10 733 047 Ft-ban állapította meg, amely összegből 8 586 438 Ft-ot - az önrész feletti részt - elszámolt a CMR Egyezmény szerinti fuvarozói felelősségbiztosítás terhére, míg a fennmaradó önrészre az alperes biztosítása nem nyújtott fedezetet, és erre indított pert. A felperes per előtti felszólítása ugyanis eredménytelen volt, ezt követően 2 146 209 Ft (a fennmaradó önrész) és ezen összeg után 2007. január 26. napjától a CMR szerinti évi 5%-os mértékű kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az iránymutató bírói értelmezés lényege Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a CMR Egyezmény 17. Cikk 1. pontja megteremti az alperesi fuvarozó felelőssége megállapításának lehetőségét, míg a felperesi igényérvényesítést a Ptk. 558. § (1) bekezdése alapozza meg. A felperes a biztosított (cég neve 2) részére a szállítmánykárt rendezte, így ez alapján a felperesre szállt át a CMR Egyezmény szerint a közvetlen fuvarozóval szemben fennálló követelés 10 733 047 Ft összegben, amelyből a CMR biztosítás terhére elszámolásra került összeget meghaladó különbözet, azaz önrész megfizetésére az alperes köteles. Az ügy egyszerű megítélésű, a felperes által becsatolt okiratok és nyilatkozatok alapján aggálytalan tényállás volt megállapítható a fuvarozás megtörténte és a káresemény, mint biztosítási esemény bekövetkezése tekintetében. Az ítélet részletesebb indokolását a Pp. 221. § (3) bekezdésére figyelemmel mellőzte. Az ítélőtábla szerint a CMR egyezmény 17. Cikk 2. pontja teljesüléséhez nem az alperes vétlenségét kellene bizonyítani, mentesüléséhez legfeljebb külső elháríthatatlan ok vezethetne. Továbbiak a jogesetről Az elsőfokú bíróság a keresetlevél és mellékleteinek kézbesítésével idéző végzésben felhívta az alperest, hogy a keresetre 15 nap alatt vagy legkésőbb a tárgyaláson nyilatkozzon, adja elő a védekezésének alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait. Bár az alperes a felperesi keresetet kézhez vette, arra ellenkérelmet, védekezést nem terjesztett elő, a tárgyaláson nem jelent meg. Ezek után az elsőfokú bíróság az alperes magatartását úgy értékelte, hogy a felperesi keresetet nem vitatja, és miután a felperes valamennyi, a döntéshez szükséges nyilatkozatát megtette, bizonyítékát előadta, ezért az első tárgyaláson ítélettel marasztalta az alperest. Az alperes terjesztett elő fellebbezést, és kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperesi kereset elutasítását. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan és részben tévesen állapította meg, az mindenképpen kiegészítésre szorul, mert a nyomozás eredményéről, az azt lezáró határozatról sem-