Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

115 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések Fellebbezésében kifogásolta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a felperes nem bizonyította a kár bekövetkeztét, illetve annak időpontját. Hivatkozott a II. r. alperes gépkocsivezetőjének tanúvallomására, melyből kitűnik, hogy azt a balesetet, amelyből a feladónak kára származott, a II. r. alperes alkalmazottja okozta. Előadta azt is, hogy arra az első fokú eljárás során semmilyen peradat, bizonyíték nem merült fel, hogy az áru feladóhoz való visszaszállítása során bármilyen rendkívüli eseményre került volna sor. A visszaszállítást követően pedig a feladó az I. r. alperest a kár bekövetkeztéről értesítette, azonban az I. r. alperes elmulasztotta az áru megszemlélését. A fellebbező felperes kártérítés összegével kapcsolatban kifejtette, hogy azt két részletes szakértői véleménnyel is igazolta, míg az optikai panelek vonatkozásában „G" tanú vallomása erősítette meg, hogy azok a káresemény következtében sérültek meg. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság nem szólította fel a felperest arra, hogy a megsemmisített, sérült árukról megsemmisítési jegyzőkönyvet csatoljon. Kifejtette, hogy a megsérült modulokat tartalmazó raklapok bruttó súlya megállapítható az épen maradt raklap súlyának levonásával és arányosításával, mely számítást elvégezte volna az elsőfokú bíróság felhívására. Ezt a fellebbezésében pótolta és keresetét bruttó 1193 kg értéket vesztett áru alapján 3 316 229 Ft kártérítés, valamint 342 247 Ft „extraköltség" figyelembevételével 3 658 476 Ft tőkeösszegre módosított. Fellebbezési ellenkérelmében az I. r. alperes az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyását, és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását indítványozta. Ellenkérelmében fenntartotta az első fokú eljárásban már kifejtetteket. Ugyancsak az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalást indítványozta a II. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében. Kifejtette, hogy az első fokú eljárás során nem vált bizonyossá az, hogy a II. r. alperes gépjárművezetője által okozott baleset folytán keletkezett volna a fuvarkár. Nem tisztázott ugyanis, hogy a fuvarozott áru másik gépjárműre történő átrakodása, németországi raktározása és a feladóhoz visszaszállítása során történt-e olyan erőbehatás, amely a sérülést és a feladó kárát előidézhette. Azt is észrevételezte a II. r. alperes, hogy a felperes az első fokú eljárás során csak biztosítási függeléket, de nem biztosítási kötvényt csatolt arra nézve, hogy a feladóval, a „D" Kft.-vei szállítmányozási szerződése áll fenn, így nem dönthető el, hogy a vagyonbiztosítási szerződés fennállt-e. Az ítélőtábla a felperes fellebbezését részben alaposnak találta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a felperes kereseti kérelmét az alfuvarozó II. r. alperessel szemben, azonban az I. r. alperes ellen előterjesztett kereset tekintetében a tényállás felderítése részben hiányos, ezért az abból levont jogi következtetés megalapozatlan. A Ptk. 506. § (1) bekezdése alapján, ha a küldeményt az országhatáron túl kell továbbítania a Ptk. XLI. fejezete rendelkezéseit csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben nemzetközi szerződés vagy egyezmény, illetőleg szabály másképpen nem rendelkezik. így nemzetközi fuvarozás esetén elsődlegesen a nemzetközi egyezményben, a nemzetközi szerződésben foglalt rendelkezéséket, illetőleg egyéb szabályokat kell alkalmazni. Ha e külön szabályok a Ptk.-ban foglalt szabályoktól eltér-