Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

113 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések indokolt fenntartást, ezért a CMR 9. Cikk 2. pontja alapján vélelem áll fenn arra, hogy az áru csomagolása jó állapotú volt, ezért, illetve a CMR 17. Cikk 1., 2., 4., pontjai és a 18. Cikk 1. pontja alapján az alpereseket terheli annak bizonyítása, hogy a kártérítési felelősségük nem áll fenn. Az alperes fuvarozók ellenkérelmükben a kereset elutasítását és a felperes per­költségben való marasztalását kérték. Az I. r. alperes fuvarozó arra hivatkozott, hogy a CMR Egyezmény 17. Cikk 2. pontja és a 4/b pontja alapján mentesül a felelősség alól, mivel a feladó az I. r. alperest a fuvarozási szerződés megkötésekor nem tájékoztatta, hogy különlegesen sérülékeny áruról van szó, amely speciális csomagolást igényel. Álláspontja szerint az áru visszaszállításakor azt helytelenül tárolták, ezért nem tisztázható a kár tényle­ges bekövetkeztének ideje. A felperes által a keresetlevélhez csatolt szakértői jelen­tést abban a részében vitatta, hogy abból nem bizonyos, hogy a CD- és DVD-pane­lek ténylegesen meghibásodtak volna. A II. r. alperes tényleges fuvarozó ellenkérelmében a kereset vele szembeni eluta­sítását a CMR Egyezmény 3. Cikkére, valamint annak elévültségére figyelemmel kérte. Vitatta a felperes kárának fuvarozással való összefüggését és az igényelt kár­térítés összegét is, az utóbbit azért, mert a rendelkezésre álló adatokból nem állapít­ható meg a sérült áru bruttó súlya. Az előzőek után az elsőfokú bíróság az ítéletében a felperes keresetét az I. és II. r. alperes vonatkozásában elutasította, és kötelezte a felperest az alperesek javára per­költség viselésére. Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában a CMR 32. Cikk 1., 2. pontjai alapján azt állapította meg, hogy a felperes keresete nem évült el, mivel a felperes az elévülés kezdő időpontjától számított 1 éven belül keresetlevelét a bírósághoz benyújtotta. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a kár összegének megállapítására irányuló bizonyítási eljárás olyan terjedelmű bizonyításkiegészítést tesz szüksé­gessé, amely meghaladja a másodfokú eljárás kereteit, ezért az ítélőtábla részítéletet hozott [Pp. 253. § (2) bekezdés] és az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. alperes tekin­tetében a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között a Pp. 252. § (3) bekez­dése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalá­sára és új határozat hozatalára utasította, míg azt a II. r. alperes vonatkozásában helybenhagyta. A másodfokú bíróság döntése alapján a megismételt eljárásban az elsőfokú bíró­ságnak az I. r. alperes és a felperes indítványa alapján a szakértői bizonyítást le kell folytatnia. A döntés szerint a felperes állításának bizonyítására híradástechnikai, elektronikai szakértő rendelhető ki, arra a szakkérdésre vonatkozóan, hogy a baleset folytán ke­letkezett erőbehatás eredményeképpen az 1978 darab CD- és DVD-panel felhasz­nálására alkalmatlanná vált-e, azoknak a megsemmisítése márkavédelem miatt szük­séges volt-e, függetlenül attól, hogy roncsolásos sérülés nem történt. A felperes idetartozóan csatolhatja a megsemmisítési jegyzőkönyvet is, illetve igazolhatja a megsérült áru bruttó súlyát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom