Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)
23. A munkavállaló feladatainak szétosztása A munkavállaló feladatainak szétosztása jogszerű felmondási ok. Átszervezés következtében történő munkakör-megszüntetés, mint összefoglaló indok akkor is megfelel az MK 95. számú állásfoglalásnak, ha a munkáltató egyetlen munkakört szüntet meg. Az ilyen indok a munkáltató működésével függ össze, és abból világosan megállapítható, hogy a munkavállaló munkájára miért nincs szükség. (Mfv. I. 10.335/2007/5.) A jogvita tárgya és a tényállás A felperesnek az átszervezéssel és a munkakör megszűnésével indokolt munkáltatói rendes felmondás jogellenessége jogkövetkezményei iránti keresetének a munkaügyi bíróság ítéletével helyt adott: megállapította a 2004. április 7-én kelt rendes felmondás jogellenességét, a felperes munkaviszonyát helyreállította, és kötelezte az alperest 3 871 717 Ft és kamatai megfizetésére. Az első fokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2002. február 9-étől állt munkaviszonyban az alperessel beruházási műszaki ellenőrként. Az átszervezés következményeként a munkakör megszűnésével indokolt, és 2004. április 7-én kelt rendes felmondást a munkaügyi bíróság amiatt találta jogellenesnek, mivel álláspontja szerint az indok nem felelt meg az MK 95. számú állásfoglalásban meghatározottaknak, továbbá az átszervezést sem találta bizonyítottnak. A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy az alperes nem átfogó átszervezést hajtott végre, az átszervezés csak a felperes munkakörét érintette, továbbá a munkaviszony megszüntetése után hirdetéssel azonos végzettségű munkavállalókat keresett. A rendes felmondás indokát cáfoló körülményként megállapította még, hogy az alperes a perbeli rendes felmondást követően alkalmazta Sz. Gy.-t, és részére adta át a felperes feladatai egy részét. Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság a bizonyítást kiegészítette V. P. személyügyi vezető tanúkénti meghallgatásával. Ennek alapján tényként állapította meg, hogy a felperes feladatait az alperes a többi munkavállaló között szétosztotta, az elsőfokú bíróság által hivatkozott álláshirdetés pedig nem az alperesnél, hanem az anyavállalatnál létesítendő új energiaközpontra vonatkozott. A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy Sz. Gy. munkaviszonya 2003 augusztusától már fennállt. Mindezek alapján a másodfokú bíróság a rendes felmondás indokának bizonyítottságára és jogszerűségére következtetett, kiemelve, hogy az indokolás megfelelt az ítélkezési gyakorlatnak.
