Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 82 a felmondás indoka valóságát tehát nem bizonyította. Ehelyett a perbeli bizonyított körülményekből következtethetően személyes (családi) ellentétekre visszavezethetően személy szerint a felperes - és nem mint ügyintéző munkavállaló - munkaviszonyának megszüntetése volt az alperes célja. Az előbbiek tehát éppen a rendes felmondás indoka - a gazdasági okból történt létszámleépítés - valótlan voltát, és nem pedig a rendeltetésellenes joggyakorlást bizonyították. Az Mt. 89. § (3) bekezdése értelmében a rendes felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet, az alperes ez utóbbi körbe tartozó indokot hozott fel, ezt azonban a perben nem tudta bizonyítani. Ezzel szemben a perbeli bizonyított körülmények olyan valódi okot igazoltak, amely nem felelt meg az Mt. 89. § (3) bekezdésében a rendes felmondás indokolásával szemben támasztott követelményeknek. Akifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Összegzés A perbeli jogvita előzménye az volt, hogy elhunyt a felperes férje, aki az alperes 1/3 részben tulajdonosaként tevékenykedett, míg a felperes ügyintézőként dolgozott ugyanitt. A másik tulajdonos az elhunyt férj hozzátartozója volt. A felperessel közölt, és létszámleépítéssel indokolt felmondás valódi okának vizsgálatakor kiderült, hogy családi ellentétek vezettek a felmondáshoz, ezért a bíróságok joggal való visszaélést állapítottak meg. A rendes felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.