Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

19. A felmondás rejtett indoka: családi ellentétek Ha a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése nem bizonyított gazdasági okból történt, az jogellenes volt. Rendeltetésellenes joggyakorlás nem jöhet szóba, ha az érintett munkáltatói jognyilatkozat eleve valamely konkrét jogszabályba ütközik, ezért a felperes keresete alapján elsődlegesen az utóbbit kellett vizsgálni, és a rendeltetésellenesség vizsgálatára csak a konkrét jogszabályba ütközés kizártsága esetén kerülhetett sor. (Mfv. 1. 10.007/2007/4. -BH2008/197.) A jogvita tárgya és a tényállás A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazását kérte. A tényállás szerint a felperes 1992-től állt munkaviszonyban ügyintéző munkakörben az alperessel, amelynek 1/3 részben a felperes férje Sz. J. - aki 2003. május 26-án váratlanul elhunyt -, a tulajdonosa volt. A házastársa halála után a felperes 2003. június 30-áig szabadságon volt, majd amikor munkába akart állni, az ügyvezető és id. Sz. J.-né tulajdonos ezt megakadályozták. Ezt megelőzően 2003 júniusában a felperes íróasztala zárható fiókját szakemberrel kinyittatták, azon zárat cseréltek, a felperes munkáltatói telefonját pedig azzal az indokolással, hogy már nem áll alkalmazásukban, lemondták. A felperes részére 2003. július - augusztus hónapokra munkabért nem fizettek, ezt az időszakot fizetés nélküli szabadságként tartották nyilván. Az alperes 2003. augusztus 27-én kelt rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás az üzleti visszaesés miatt szükségessé vált átszervezésre és az ügyintézői munkaköröknek háromról egy munkakörre csökkentésére hivatkozott. A felülvizsgálni kért első és másodfokú ítélet A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a 2003. augusztus 27-én kelt rendes felmondás jogellenes, és a kereset szerint marasztalta az alperest. A munkaügyi bíróság megállapítása szerint az alperesnél létszámleépítésre nem került sor, csak a felperes munkaviszonyát szüntették meg. Az összes körülmény értékeléséből az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását bizonyítottnak találta, és mindezek alapján jogellenesnek minősítette a rendes felmondást.