Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

61 Rendes felmondás áprilisától augusztusig bezárólag kizárólag a felperes munkaviszonya megszüntetésével csökkent az alperesnél a létszám. Mellőzte a felperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, elfogadva az alperes ezzel kapcsolatos érvelését Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság íteletét a fellebbezett részében helybenhagyta azzal, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2006. január 20-án szűnt meg. A másodfokú bíróság a jogalapot illetően egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével, mivel az alperes nem bizonyította az átszervezést, továbbá a munkáltatói létszámcsökkentést sem. hiszen a munkáltatói intézkedés folytan 2002 áprilisától egeszén augusztusig bezárólag kizárólag a felperes munkaviszonya megszüntetésével csökkent az alperesnél a létszám. A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felmondási indok valóságának és okszerűségének a felmondás közlésekor kell fennállnia. Az alperes a rendes felmondást 2002. április 2-án közölte a felperessel, ebben az időpontban kellett tehát vizsgálni az alperesi létszámot. A raktári dolgozók száma már 2002 márciusától csökkent, tehát csökkenő tendenciát mutatott. Sérelmezte, hogy a raktári dolgozók létszámának időszakos növekedését a bíróság figyelembe vette, mert az a felmondás közlését mintegy két hónappal megelőző állapot volt. emellett a felmondás gazdasági alapjának érdemi vizsgálatára sem volt a bíróságnak lehetősége. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. A peres iratok alapján megállapítható, hogy az alperes raktári kiszedő munkakörben 2001 júliusában 11 fő munkavállalót foglalkoztatott. 2001. szeptember l-jétől ilyen munkakörben B. A.-t. 2001. november l-jétől T. L.-t alkalmazta, utóbbi 2001 decemberében kilépett. 2002. január l-jétől R. P. A.-val létesített munkaviszonyt próbaidőre. 2002. február 4-én két munkavállaló felmondta a munkaviszonyát (D. S. és Sz. É.). 2002. február 11-én. illetve 19-én pedig két új munkavállalót alkalmazott próbaidővel. Ezt követően 2002. március 5-én kelt - és április 2-án közölt - felmondással a felperes munkaviszonyát átszervezésre és létszámcsökkentésre hivatkozva megszüntette. B. A. a munkaviszonyát 2002. március 14-én április 12-ére felmondta. Arra helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem, hogy a felmondás indokának a felmondás közlésekor kell fennállnia. A létszámcsökkentési indok valósága és okszerűsége szempontjából azonban nem elég csupán az érintett munkavállaló munkaviszonya megszűnését figyelembe venni, hiszen az minden esetben csökkenést eredményez. Nem hagyható ezért figyelmen kívül a felmondás közlését megelőző, illetve követő időszakban bekövetkezett munkaerőmozgás, különösen a felmondási indok okszerűsége megítélésénél. Adott esetben akár a 2001. július 1-jei. akár a 2002. január 1-jei állapotot vesszük alapul, a felperes munkaviszonya megszüntetése ahhoz képest létszámcsökkentést nem eredményezett. Különösen nem hivatkozhat az alperes arra. hogy a létszámcsökkentés okszerű indoka lehet felperes munkaviszonya megszűnésének, ha a felmondásról hozott döntését (2002. március 5.) megelőzően