Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

49 Rendes felmondás kent, a munkáltató a dolgozók átcsoportosítását valósította meg, új munkavállaló felvételére nem került sor. A munkáltatónak a gazdasági döntések meghozatalában, az elküldendő dolgozó személyének kiválasztásában szabad mérlegelési joga van. A bíróság az Mt. 4. §-ában foglaltak munkáltatói megsértését sem találta bizonyítottnak, mivel a felperes semmivel sem támasztotta alá azon hivatkozását, hogy a munkáltató intézkedése retorzió lett volna a munkaidő-beosztásra vonatkozó bírálata miatt. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Érvelése szerint a felmondás indoka a gazdasági helyzet miatti létszámleépítés volt, amely munkakör-megszüntetést eredményezett, az alperes csupán az átszervezést a későbbiekben említette. A felperes munkaköre azonban nem szűnt meg, az őrző-védő tevékenység ellátásához megfelelő végzettséggel is rendelkezett. A felperes megítélése szerint az alperesi magatartás sértette az Mt. 4. §-ának előírásait, és az eljárás során a felperes a rendelkezésre álló eszközökkel bizonyította is a rendeltetésszerű joggyakorlás szabályának megsértését. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A felülvizsgálati kérelem nem volt alapos. A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a felperest a munkáltató változó munkahelyre alkalmazta, így az a körülmény, hogy a központi telephelyen huzamosabb időt töltött, a jogvita eldöntése szempontjából közömbös, ezért a létszámleépítés vizsgálata során a teljes céget kellett vizsgálat alá vetni. Alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati kérelmében a felperes arra, hogy a felmondás indoka a gazdasági helyzet miatti létszámleépítés volt, és a munkáltató csak a későbbiekben utalt az átszervezésre. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a létszámcsökkentés valósága nem vitatható, ha a munkáltató a munkavállaló munkaköri feladatai ellátására nem alkalmaz új munkavállalót, hanem a munkakört már az eddig is alkalmazott munkavállaló feladatkörébe utalja, munkakör-összevonással (BH 2002/114.). Az eljárásban bizonyításra került, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetése után új munkavállalót a cég nem vett fel, az általa betöltött portás munkakört a már korábban is alkalmazott munkavállaló részére adták át. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy létszámcsökkentés esetében a munkáltató mérlegelési jogkörében választhatja ki azokat a munkavállalókat, akiknek a munkaviszonyát megszünteti. Ugyancsak helyes azon jogerős ítéleti érvelés, hogy a felperes csak állította, de nem bizonyította (Pp. 164. §), hogy a munkáltató választása megtorlásképpen (Mt. 4. §) azért esett rá a munkaviszony megszüntetése kapcsán, mert kifogásolta az általa méltánytalannak tartott munkaidő-beosztást. Felülvizsgálati kérelmében is csak arra hivatkozott a felperes, hogy a bíróság nem adott lehetőséget ezzel kapcsolatos nyilatkozatai megtételére, és a megtorló jellegű felmondási intézkedés bizonyítására. Az iratokból megállapíthatóan az eljáró bíróságok részletes bizonyítási eljárást folytattak le, és nem volt a felperesnek olyan bizonyítási indítványa, amely elutasításra került volna. így alaptalan azon felülvizsgálati hivatkozás, hogy a bíróságok nem biztosítottak lehetőséget a felperes számára álláspontja alátámasztására.