Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

4.. Rendes felmondás amely különösen indokolttá tette a felperes jogviszonyának megszüntetését, így az nem ütközött az Mt. 89. §-ának (7) bekezdésében foglaltakba sem. A bíróság nem fogadta el a felperesnek a rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó álláspontját sem, mert önmagában az a jogsértés, hogy a vezérigazgatói utasítás ellenére az alperes vezetője a felperes részére 2005-ös évre vonatkozóan a kollektív szerződés alapján járó jutalmat nem fizette ki teljes egészében, nem alapozza meg az alperesi munkáltató részéről a rendeltetésellenes joggyakorlást. Ez a felperes jogviszonyának megszüntetésével nincs összefüggésben. A felperes az alperesnél 1994. szeptember 7-étől 1996. május 31-éig, majd 1997. június l-jétől 2006. április 15-éig állt munkaviszonyban. 1996. június l-jétől 1996. december 31-éig vállalkozó volt. így a jogviszony csak 1997. január l-jétől tekinthető folyamatosnak, ezért ennek figyelembevételével állapítható meg a felperes részére a felmondási idő, valamint a végkielégítés mértéke. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tett, a felperes maga sem vitatta az átszervezés, illetve létszámleépítés tényét. Megállapíthatónak találta, hogy az átszervezés és létszámleépítés folytán az adott megye területén az addigi két vagyoni kárszakértő helyett egy szakértő látja el a munkát, a létszám országos szinten is 46 főről 33 főre csökkent. A felperes érvelésével ellentétben az alperest a más megye területén történő továbbfoglalkoztatás, vagy más munkakör felajánlásával kapcsolatos kötelezettség nem terhelte, a felperes által hivatkozott kollektív szerződés szabályai pedig kifejezetten a csoportos létszámleépítésre vonatkoznak. Az alperesi rendeltetésellenes joggyakorlás megállapításának mellőzését az elsőfokú bíróság részletesen indokolta, azzal a másodfokú bíróság is egyetértett. A munkáltatónál gazdálkodási okból végrehajtott átszervezés az Mt. 89. § (7) bekezdésében írt olyan különösen indokolt esetnek minősül, amely alapot adhat az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül is a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtetteket abban a körben is, hogy a felperes munkaviszonya 1997. január l-jétől tekinthető folyamatosan fennállónak. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatására, és az alperes kereset szerinti marasztalására irányult. Álláspontja szerint az alperesnél a kárszakértőket érintő „érdemi átszervezés" a valóságban azt jelentette, hogy a kárszakértők továbbra is az alperesi munkáltatónál dolgoznak, de nem a megyei irányításhoz, hanem a Budapesten kialakított szolgáltatási centrumhoz tartozóan. Változatlanul sérelmezte, hogy a más megyében megüresedő kárszakértői munkahelyet az alperes nem ajánlotta fel annak ellenére, hogy L. K. ottani kárszakértő munkaviszonya nyugdíjazására tekintettel szűnt meg 2006. február 28-án közös megegyezéssel négy nappal a felperes felmondását követően. Az eljárás során csatolta az alperes internethirdetését is, amelyben főállású vagyon-kárszakértői munkakör betöltésére keresett munkavállalókat a szomszédos megyében a felmondást követően. Álláspontja szerint az alperes intézkedésével az Mt. 89. § (2) és (7) bekezdésében, valamint az Mt. 4. § (1) bekezdésében foglaltakat is megszegte, így a jogerős ítélet jogszabálysértő.