Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 32 jelölt miniszteri rendeletekkel kapcsolatos érvelés nem alkalmas a felmondási indok jogszerűsége bizonyítására, hiszen ezek már korábban előírták a minőségbiztosítással kapcsolatos követelményeket. Helytálló volt a másodfokú bíróság megközelítése abban is, hogy a gépkocsivezetői feladatok növekedése miatt a külső szállítmányozók megbízásának nem volt jelentősége, ehelyett a tanúnyilatkozatok egybevetésével az újonnan felvett munkavállaló tényleges munkakörének vizsgálata volt szükséges. Nem jogszabálysértő tehát, hogy a másodfokú bíróság S. Zs., J. S. és az érintett új munkavállaló, V. Zs. tanúnyilatkozatait minősítette perdöntőnek, különös tekintettel a munkakörük közvetlen érintettségére és a tanúnyilatkozatok ellentmondás-mentességére [Pp. 206. § (1) bek., 221. §(1) bek.]. Ezen tanúnyilatkozatok okszerű és életszerű mérlegelése alapján megállapítható volt, hogy V. Zs. a munkakörének raktárvezető-helyettes megnevezése ellenére a felperesével azonos munkaköri feladatokat vett át (J. S. tanúnyilatkozata: V. Zs.-t „úgy vették fel, mint gépkocsivezetőt, és az én távollétemben neki kellett helyettesíteni", „...korábban is volt két gépkocsivezető, majd a felperest elküldték, utána megint lett két gépkocsivezető úgy, hogy abból az egyik V. Zs., egyben szükség esetén a helyettesem is volt"; V. Zs. tanúnyilatkozata: „tekintettel arra, hogy a raktárvezető-helyettesi feladatokat látom el, gépkocsivezetői feladatokat is ellátok, ami árukiszállítást jelent"). Mindezekből a másodfokú bíróság megalapozottan következtetett a rendes felmondás indoka alperes általi bizonyítottságának hiányára, amelyre egyébként az alperesi felülvizsgálati kérelemben előadottakból is következtetni lehet („az új alkalmazott csak a külső szállítói kör kialakulásáig végez rendszeresebben árufuvarozást, később várhatóan ez a kiegészítő feladata megszűnik"). Az alperesi nyilatkozatból arra lehet következtetni, hogy a rendes felmondáskor annak indoka még nem állt fenn, a későbbi körülmények a korábbi indok valótlanságát már nem érinthetik. Téves az alperes felülvizsgálati érvelése a továbbfoglalkoztatás lehetetlenségének „folyamatos" bizonyítottságáról, mivel ezt a körülményt a perben önállóan kell bizonyítani arra az esetre, ha a felmondás jogellenesnek bizonyul [Mt. 100. § (1) és (2) bek.]. A kifej tettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta. Összegzés Ezen ügy kapcsán érdemes kiemelni, hogy a munkaügyi jogvitában a munkavállalók gyakran hivatkoznak a felettessel való konfliktusra mint a felmondás valódi (rejtett) indokára. Ezt a tényt a munkavállalónak kell bizonyítani. Ehhez érdemes a figyelmet arra felhívni, hogy a munkaviszonyban kisebb nézeteltérések a munkával természetesen együttjáróan előfordulhatnak, ezért az ilyenre hivatkozás a joggal való visszaélés megállapításához nem elegendő. A perbeli esetben a munkavállaló feladataira új munkavállalót alkalmaztak más munkaköri elnevezéssel, ezért a joggal való visszaélést már nem kellett bizonyítania.