Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)
Rendes felmondás 148 A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és az az ítélet jogerőre emelkedésével megszűnik. Az alperest 1 890 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság vizsgálta az alperes szervezetét és megállapította, hogy az átszervezés során a felperes feladatait két igazgatóság vette át, a munkákat pedig az osztályvezető vezetésével látják el, és a felperes által irányított főosztály, valamint a felperes munkaköre megszűnt. A felperes az átszervezés tényét nem vitatta. Figyelemmel arra, hogy a felmondás nem tartalmazza az Mt. 89. § (7) bekezdésére utalást, a felmondás okszerűnek nem tekinthető. Az alperes jogellenes eljárását az is bizonyítja, hogy a felperes részére a keresetindítást követően fizette meg az emelt összegű végkielégítést. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a hátrányos megkülönböztetés az eljárás során nem nyert bizonyítást, a különösen indokolt esettel öszszefüggésben azonban a munkaügyi bíróság az Mt. 3. § (1) bekezdésére utalással kifejtette, hogy az alperestől elvárható lett volna a felperes részére másik munkakör biztosításának megkísérlése. Figyelemmel arra, hogy az átszervezés keretében megszűnt főosztály nem alakult újra, a munkaügyi bíróság álláspontja szerint az új munkavállalók felvételét a felperes alap nélkül sérelmezte. A fentiek alapján az alperest háromhavi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalánytérítés megfizetésére kötelezte. Az alperes fellebbezést nyújtott be. A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította. A megyei bíróság a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást teljes egészében mellőzte, és új tényállást állapított meg. Ennek lényege szerint a felperes munkaköre 2003. november l-jétől vagyonhasznosítási főosztályvezető volt. Az alperesnél 2004. november 9-éig három, a városüzemelési, a vagyonkezelői, és a vállalkozási divízió működött. A felperes közvetlen munkahelyi felettese a vagyonkezelő divízió vezetője volt. A vezérigazgatói utasítással 2003. december 17-ei hatállyal e divíziónál elrendelt szervezeti változtatások szerint két főosztály működött, melyek közül az egyiket, a vagyonhasznosításit a felperes vezette. A 2004. november 9-ei hatállyal a vezérigazgató utasítására végrehajtott átszervezés folytán a divízió alapvető feladatait az üzemeltetési igazgatóság látja el, és megszűnt a főosztályi szervezet és a két főosztályvezetői munkakör. A felperes irányítása alá tartozó ingatlanfejlesztési osztály teendőit a fejlesztési osztály végzi a vezérigazgató-helyettes irányítása alatt. Az ingatlanhasznosítási osztály tevékenységét az üzemeltetési igazgatóságon belül az ingatlangazdálkodási osztály látja el, a vagyonkezelő divízió másik főosztálya, a bérleménykezelői főosztály feladatai az üzemeltetési igazgatóságon belül az ingatlankezelői osztályhoz kerültek. Az alperes a felperes munkaviszonyát megszüntette, és a felettese munkaviszonya is megszűnt. Az így megállapított tényállás alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével nem értett egyet. Megállapította, hogy az átszervezés megvalósult, ezáltal megszűnt az a divízió, amelyben a felperes dolgozott, megszűnt továbbá a főosztály és a felperes munkaköre is. Feladatait mások vették át. A munkakörmegszűnés okszerű indoka volt a rendes felmondásnak, továbbá egyidejűleg megvalósította az Mt. 89. § (7) bekezdésben lévő különös indokot.
