Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

91 BDT2006. 1303. (3) bek.], amely kérdés jelen pernek nem tárgya. A természetes személyekkel szemben indult büntetőeljárás során előterjesztett polgári jogi igény és az annak biztosítására elrendelt zár alá vétel semmiben nem akadályozhatja a felperest abban, hogy az általa kötött szerződés megszűnése kapcsán a szükségessé vált elszámolás során az alperes részére túlfizetett összeget a gazdálkodó szervezettől visszakövetelje, ezért az alperes kereshetőségi jog hiányával kapcsolatos ezzel ellentétes érvelése nem helytálló. A peres felek közötti jogvita érdemi elbírálása körében abból kell kiindulni, hogy az érvényesen létrejött szerződés a feleket köti (pacta sunt servanda elve), a szerződésben felvállalt kötelezettségeiket a megállapodásban foglaltak szerint kell teljesíteniük [Ptk. 277. § (1) bek.]. A szerződést a felek csak közös megegyezéssel módosíthatják vagy szüntethetik meg, az egyoldalú módosítás vagy megszüntetés csak a törvényben meghatározott esetben lehetséges. A közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződés módosítását a törvény még közös megegyezés esetén is korlátozza, mert az 1995. évi XL. törvény 73. § (1) bekezdése szerint a felek csak akkor módosíthatják a szerződésnek az ajánlati felhívás, a dokumentáció feltételei, illetve az ajánlat tartalma alapján meghatározott részét, ha a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. Lényeges változás hiányában az alperes szerződésmódosítás iránti igénye nem volt megalapozott, módosítás hiányában pedig a szerződést az eredeti tartalommal kellett mindkét félnek teljesítenie. A szerződés egyoldalú megszüntetéséhez - az alperesi felmondáshoz - szükséges törvényi feltételek hiányoztak. Tény, hogy a megrendelő 2002. május 27. helyett a jogerős építési engedélyeket csak 2002. július 12-én adta át a vállalkozónak. Helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy ezáltal a megrendelő (objektív) szerződésszegést követett el, mert elmulasztotta azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon [Ptk. 302. § b) pont]. Az építési engedélyek szolgáltatásának elmulasztása (késedelme) - a Ptk. 403. § (3) bekezdésében előírt törvényi kötelezettség folytán - a GKT 65/1973. számú állásfoglalás szerint az építtetővel szemben az ún. közbenső intézkedés elmulasztásánakjogkövetkezményeit vonja maga után. A jogosult (közbenső intézkedéssel kapcsolatos) késedelmének következményei kettős természetűek: vannak olyan jogkövetkezmények - ilyen a kártérítés -, amelyek akkor alkalmazhatók, ha a jogosult a felelősség alól nem tudja magát kimenteni annak bizonyításával, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az objektív jogkövetkezmények azonban a jogosult magatartásának felróhatóságától függetlenül érvényesülnek, kimentésre nincs lehetőség. A bírói gyakorlat szerint, ha a kivitelező az építési engedély hiányában megtagadja a munkakezdést, ez az ő oldalán szerződésszegést nem jelent [Ptk. 303. § (3) bek.], a teljesítést megakadályozó közbenső intézkedés elmulasztása esetén ugyanis a kivitelező megfelelő póthatáridőt tűzhet, ennek eredménytelen leteltét követően pedig a szerződéstől is elállhat [Ptk. 300. § (2) bek. 2. fordulat]. Ha viszont építési engedély hiányában megkezdi a munkavégzést, úgy ezt saját kockázatára teszi. Amennyiben pedig a közbenső intézkedés teljesítéséig a kivitelező a szerződéstől nem állt el, a szerződés egyoldalú megszüntetésére feljogosító ok megszűnése