Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések SS hogy az alperes a szerződött 315 millió Ft-ból nem tud gazdálkodni, még 120 millió Ft-ot kért volna. Az elsőfokú bíróság ítéletével 96 548 096 Ft, továbbá késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest. Az ezt meghaladó keresetet, valamint az alperes viszontkeresetét teljes egészében elutasította. Az indokolás szerint a kereshetőségi jognak nem a keresetlevél beadása, hanem az ítélethozatal időpontjában kell fennállnia, a per folyamán csatolt engedményezési megállapodás pedig nem hagy kétséget afelől, hogy a túlfizetett díjrészlet vonatkozásában a visszakövetelési igényt az önkormányzat a felperesre engedményezte, így a kereshetőségi jog bizonyított. Az önkormányzat részéről a finanszírozási megállapodás alapján történt teljesítést a Ptk. 286. § (1) bekezdés 2. fordulata szerint kell megítélni. Az önkormányzatnak nyilvánvalóan törvényes érdeke fűződött a teljesítés megtörténtéhez, ezért a részéről felajánlott teljesítést az alperes köteles volt elfogadni. Megállapította a bíróság, hogy a felperes ugyan megszegte a vállalkozási szerződésben foglalt kötelezettségét, mert a jogerős építési engedélyeket csak késedelmesen adta át az alperesnek, a megépítendő detoxikáló állomás helyén lévő épületet pedig nem bontotta el, ugyanakkor a szerződés szerinti azonnali hatályú felmondás jogát az alperes csak akkor gyakorolhatta volna, ha teljesíti a szerződésben előírt feltételt, azaz 3 napos határidő tűzésével kellett volna felhívnia a felperest a szerződésszegés orvoslására. Ilyen felhívást az alperes nem tett. Az alperes felmondása jogellenes volt, arra okot a jogerős építési engedélyek hiánya már nem szolgáltatott, hiszen azokat 2002. július 12. napján átvette, a detoxikáló állomás helyén lévő épület bontásának elmaradása - figyelembe véve a szerződés tartalmát, volumenét, a bontási munka költségét, munkaigényességét - nem volt olyan jelentős érdeksérelem, amelyre figyelemmel a szerződés felmondása indokolt lett volna. Egyebekben lehetősége volt az alperesnek arra is, hogy a bontást maga elvégezze, annak díját pedig pótmunkadíjként érvényesítse. Az alperes a szerződés teljesítését jogos ok nélkül megtagadta, ezért a szerződés a Ptk. 313. §-ában írtak szerint emiatt szűnt meg. Elfogadta a bíróság ítélkezése alapjául D. L. igazságügyi építész szakértő véleményét, és a peres felek közötti vállalkozási szerződés tartalmához igazodóan az alperes által tett ajánlatnak megfelelően az elkészült munkák vállalkozói díját 34 495 583 Ft-ban határozta meg. Ebből levonta a II. osztályú munkarészekre eső 8%-os értékcsökkenést (74 700 Ft-ot), a III. osztályú munkáknál a szigetelésnél (2 221 725 Ft-ot), valamint az alapozásnál (1 956 753 Ftot) az alkalmatlan szolgáltatás miatti díjat, így az alperes által végzett munka szerződés szerinti értékét 30 242 405 Ft-ban határozta meg. Rámutatott arra az alperes érvelésével szemben, hogy nem lehet elszámolni az alperes javára az elkészült mü piaci, forgalmi értékét, hanem az egyösszegű átalánydíjas vállalkozási szerződés rendelkezéseinek megfelelően a vállalkozó az ajánlatban szereplő díjjal, árakkal számolt arányos vállalkozói díjra jogosult. A meghiúsulási kötbér összegét a teljes vállalkozói díj 12%-ában határozta meg. Az alperes viszontkeresetét elutasító rendelkezését akként indokolta, hogy jogellenes magatartás hiányában a felperes kártérítésre nem kötelezhető. A jóhírnév megsértése kapcsán megállapította, hogy a felperes valótlan tartalmú kijelentést az alperesre nézve nem tett, ezért kártérítésre sem kötelezhető. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes élt fellebbezéssel.