Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 72 kitűnik a megtagadás indoka is. Az optikai kábel nyomvonala a Közútkezelő Kht. által kiépített alépítmény nyomvonalában húzódott, a Közútkezelő Kht. pedig átépítést hajtott végre, ezért a kábel nyomvonala is eltért az építési engedélyes tervtől. A megvalósulási terv az eltérést tartalmazza. A másik ok, hogy a munkaterületet érintő ingatlan határvonala bizonytalan volt, ezért a nyomvonaltervek átdolgozásra kerültek. Miként a határozat megállapítja, a jogerős építési engedélyben foglaltaktól - az engedélyes tervektől - csak a hatóság előzetes engedélyével lehet eltérni, az engedélytől eltérő módon épített létesítményre utóbb nem használatbavételi, hanem fennmaradási engedély adható. Más szóval: a peradatok szerint az eredeti engedélyes tervtől az eltérés ugyan indokolt és szükséges volt - a felperes részéről ez nem minősül hibás teljesítésnek -, azonban a felperes mulasztott akkor, amikor az engedélyes tervtől való eltéréshez a kivitelezés során, előzetesen nem kért hatósági engedélyt, jóllehet erre a fővállalkozási szerződés alapján a kötelezettsége egyértelműen kiterjedt (szerződés 2/h pont). Ennek megfelelően a kiszabott bírság a felperes szerződésszegésével okozati összefüggésbe hozható, ezért az alperes 691 515 Ft kár megtérítésére irányuló beszámítási kifogása megalapozottnak bizonyult. A használatbavételi, fennmaradási engedélyezési eljárás elhúzódása miatt ugyanakkor a felperes nem tehető felelőssé. Az alperes az engedély megadása iránti kérelmet már 2001. év elején benyújthatta volna, ha ez megtörténik, már ekkor tudomást szerezhetett volna arról, hogy csak fennmaradási engedélyt kérhet. Már ekkor benyújthatta volna a fennmaradási engedély iránti kérelmet, és az eljárás 2001. év I. félévében lezárult volna. Ehhez képest a fennmaradási engedélyt csak 2003. február 5-én kapta meg, a másfél éves késedelem és az emiatti kár nem a felperes érdekkörében felmerült okból következett be. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és az alperes marasztalását (17 841 575-691 515 Ft) 17 150 000 Ft-ra és ennek az első fokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára leszállította. (Szegedi ítélőtábla Gf. I. 30 020/2005.)