Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

55 BDT2005. 1125. Mindezekből az következik, hogy a II. rendű alperes felelőssége vagy egyetemleges, vagy mögöttes lehet. A Ptk. 334. § (2) bekezdése szerint a kötelezettek egyetemlegessége akkor áll fenn, ha a szolgáltatás nem osztható. Miután a jelen esetben az alperesek szolgáltatása pénzszolgáltatás, tehát osztható, a megrendelők egyetemlegessége akkor állapítható meg, ha egyetemleges kötelezettséget vállaltak, vagy ha a körülményekből megállapítható, hogy a felek ügyleti akarata egyetemleges szolgáltatás vállalására irányult. A megismételt eljárásban tehát tisztázni kell, hogy a II. rendű alperes egyetemleges felelőssége fennáll-e, és ha nem, tisztázni kell azt is, hogy a szerződés szerinti fizetési kötelezettségek arányából kiindulva van-e a követelésnek olyan része, amellyel megrendelőként a II. rendű alperes önállóan tartozik. Ha igen, e részben a mögöttes felelőssége mellett külön marasztalható. A fenti indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Pécsi ítélőtábla Gf. IV.30055/2004/8.)