Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 46 A vállalkozási kivitelezési szerződésben a vállalkozó nem valamilyen általános értelemben vett, hanem előre megtervezett mű elkészítését vállalja, ennek megfele­lően a felek a szerződésben a vállalkozó szolgáltatását általában műszaki tervre uta­lással határozzák meg. A tervdokumentációnak az a funkciója, hogy lerajzolja (terv­rajz) és szövegesen is leírja (műszaki leírás) az építmény vagy más hasonló munkaeredmény megjelenését, külső és belső tulajdonságait és azt is, hogy a munkát szakmai szempontból hogyan kell megvalósítani, milyen technológiai lépéseket kell megtenni, milyen anyagokat kell beépíteni, stb.APtk. 390. § (3) bekezdés, 403. § (1) és (3) bekezdéseiből kitűnően a kiviteli tervet főszabály szerint a megrendelő szerzi be és adja át a kivitelezőnek, a vállalkozói kötelezettség műszaki tartalmát pedig a szerződés részét képező kiviteli terv határozza meg. Miután a Ptk. szabályai diszpozitív jellegűek, a perbeli esetben nem volt jogi akadálya annak, hogy a peres felek ettől eltérően abban állapodjanak meg, hogy a kivitelező felperes nem tart igényt a kiviteli tervre, ilyet a részére a megrendelő nem szolgáltat, hanem beszerzé­séről - a saját részére - maga gondoskodik. A kiviteli terv azonban helyesen nem a megrendelő - az alperes - részére nyújtott kivitelezői szolgáltatás része volt, hanem a felek megállapodása a Ptk. idézett ren­delkezéseitől eltérően arra irányult, hogy a felperes saját költségén - a kiviteli vállal­kozói díjba beépítve - maga készítteti el a kiviteli tervet, ami meg is történt. A felperesnek az ún. megvalósulási tervet viszont valóban át kellett adnia az alpe­res részére. Tény, hogy a megvalósulási tervet a felperes csak a peres eljárás során adta át, a teljesítés tényét azonban a megrendelő sem vitatta, így a visszatartási jog gyakorlásának jogszerűsége 2006. június 2-án megszűnt. Ekkor a felperes teljeskörűen teljesítette a vállalkozási szerződést, ezért a még ki nem egyenlített 685 000 Ft vál­lalkozói díj is megilleti. Az alperes nem vitatta, hogy a felperessel átalánydíjas vállalkozási szerződéseket kötött, ugyanakkor helytelenül értelmezte az átalánydíjas szerződés esetén irányadó elszámolás lényegét. Ha a felek az építési, kivitelezési szerződésben a vállalkozói díjat végleges jelleggel, egyösszegben átalányáron határozzák meg, akkor a szerző­dés teljesítése után a szerződésben kikötött vállalkozói díjon felül csak a tételesen bizonyított, igazolt pótmunkák ellenértéke számolható el. A számlázott vállalkozói díj egyebekben a szerződésben kikötött díjjal egyezik meg, ezt az összeget az esetleg alacsonyabb költségekre - a mennyiségi eltérésekre - hivatkozással a megrendelő nem csökkentheti, a vállalkozó pedig nem számíthatja hozzá az átalánydíjhoz az esetleges többletmunkák költségvonzatát [Szegedi ítélőtábla Polgári Kollégium 1/2006. (XI.30.) kollégiumi ajánlás, közzétéve BDT 2007. évi 1. szám és IH 2007. évi 1. szám]. Átalánydíjas vállalkozási szerződés esetén nincs helye az elvégzett munka utóla­gos tételes felmérésének, ennek megfelelően a perbeli esetben szóba sem kerülhet a munkák utólagos, tételes mennyiségi kimutatása és a költségvetés tételeivel összeve­tett elszámolás. Az átalánydíjas vállalkozási szerződés esetén a szerződésben meg­határozott munkának a tervtől részben eltérő tartalommal való elvégzése esetén sem térhetnek át a felek tételes elszámolásra, az alperes erre vonatkozó egyoldalú igénye - kifejezett, egyértelmű szerződésmódosítás hiányában - a szerződés átalánydíjas jellegén nem változtat (BH 2004/8/322. számú jogeset). Az átalánydíjas vállalkozási

Next

/
Oldalképek
Tartalom