Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 32 A hibák okai gyakran a gyártás során keletkeztek az előállítás technológiai fogya­tékosságai miatt, lehetséges azonban, hogy a későbbiekben a helytelen szállítás, tárolás közben vagy éppen kivitelezéskor a szakszerűtlen beszerelés miatt alakul­tak ki. A hibaokot és eredetét rendszerint csak szakértői módszerekkel lehet felde­ríteni. A kivitelező a beépített anyag, berendezés hibáiért akkor tartozik a megren­delő irányában helytállással, ha azokat a közreműködőitől ő maga szerezte be, vagy a hiba szakszerűtlen szerelés következménye. Ha viszont az anyagot, beren­dezést a megrendelő szerezte be, ő biztosítja a kivitelező részére, a kivitelező fe­lelősséggel nem tartozik. A közreműködőért való felelősség akkor is érvényesül, ha a kivitelező azért telje­sít hibásan, mert a vele szerződéses jogviszonyban álló alvállalkozója (közre­működője) az alvállalkozási szerződést vele szemben hibásan teljesítette. A meg­rendelő részéről érvényesített jogkövetkezményeket ilyenkor a vállalkozó a közreműködőire, alvállalkozójára háríthatja tovább. - A megrendelő szerepe: A kivitelezés folyamatában jelentősebb építési beruházá­sok esetén a megrendelő megbízásából műszaki ellenőr jár el, aki maga is szakem­ber (szakcég). A szakértői bizonyítás nemegyszer rávilágít arra, hogy megfelelő ellenőrzés esetén a kivitelezés hibáit a műszaki ellenőr maga is felismerhette, ész­lelhette volna, a további hibákat már ekkor el lehetett volna kerülni. A bírói gya­korlat szerint azonban a kivitelezőt részben sem menti a műszaki ellenőr esetleges mulasztása - az ellenőrzés a szerződés keretei között jogosultság -, a hiba miatt keletkezett kárt a megrendelő és kivitelező között „közrehatás" szerint megosztani nem lehet (más kérdés, hogy a műszaki ellenőr a megbízója - az építtető - felé felelősséggel tartozik esetleges mulasztásai következményeiért). A megrendelő „közrehatása" csak akkor vethető fel, ha a hiba viszonylag hosz­szabb idő után jelentkezett, és ebben a kivitelezési eredetű hibaokok mellett a karbantartás elmulasztásának is szerepe volt. Az építőipar ugyanis számos olyan berendezést alkalmaz, amelyet a tartós rendeltetésszerű használat érdekében fo­lyamatosan vagy időszakonként ellenőrizni és karbantartani kell, ennek elmulasz­tása az élettartamot jelentősen megrövidíti, idő előtti tönkremenetelét okozhatja és ez az épület hibájaként jelentkezik. Az ilyen hiba az üzemeltető tulajdonos terhére esik. A karbantartás elmulasztása azonban csak akkor róható az üzemeltető ter­hére, ha a vállalkozó (gyártó) a beépített berendezésekről, szerkezetekről keze­lési-használati útmutatót adott, amely a karbantartási előírásokat is megfelelően tartalmazza. - A természetes elhasználódás (avulás): Az építmények különböző szakmailag el­várható élettartamú épületszerkezetekből állnak össze. Különösen a viszonylag rövidebb kihordású szerkezetek természetes elavulása azt a benyomást kelti, hogy maga az épület műszakilag hibás. Jogi értelemben hibás teljesítésről nincs szó, ha a dolog azért hibás, mert a szakmailag elvárható élettartama letelt. Az elhasználó­dott, amortizálódott épületszerkezet felújítása, kicserélése, pótlása a tulajdonos üzemeltető feladata. Itt érdemes megjegyezni, hogy az épületszerkezetek kötelező alkalmassági ideje - a félrevezető szóhasználat ellenére - nem azt az időtartamot jelenti, ameddig az épületnek vagy épületszerkezetnek szakmai értelemben a jel­lemző tulajdonságaik alapján a rendeltetésszerű használatra alkalmasnak kell len-

Next

/
Oldalképek
Tartalom