Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

23 Bevezetés az építési vállalkozási szerződések joggyakorlatához A vállalkozói díj viták kezelése meghatározóan attól fiigg, hogy a felek a vállalko­zói díjat a szerződésben miként határozták meg. Általában ez kétféle módon szo­kásos: egy összegben, átalánydíj formájában, vagy utólagos tételes elszámolásra utalással. a) Olyan esetben, amikor a felek a szerződésben utólagos tételes elszámolásban állapodnak meg, a vállalkozói díjat a szerződésben ugyan egy összegben meghatá­rozhatják, ez azonban csak prognosztizált irányár, amely tájékoztatási célokat szol­gál. Ténylegesen a felek a végleges vállalkozói díj kiszámításának a módját úgy ha­tározzák meg, hogy a teljesítést követően a díj számlázása a leigazolt, elfogadott felmérés tételei alapján, a műszakilag indokolt munkák és beépített anyag szerint történik. A vállalkozónak a ténylegesen elvégzett, teljes munka mennyiségét és a beépített anyagot kell tételesen igazolnia; ennek érdekében felmérési naplót készít, ebben rögzíti az elvégzett munkatételeket és a felhasznált anyagot, a felmérési naplót a megrendelő tételesen ellenőrzi, leigazolja. A számlázás a leigazolt felmérési napló tételei alapján történhet. A tételes felmérésben a többletmunkák és pótmunkák egyaránt szerepelnek, a megkülönböztetésnek - tételes felmérésnél - gyakorlati je­lentősége nincs. Utólagos tételes felmérés esetén a jogviták rendszerint azzal kapcsolatosak, hogy a megrendelő egyes munkatételek tényleges elvégzését, azok mértékét vagy műszaki indokoltságát, a beépített anyagtétel árfekvésének indokolt­ságát vitatja, nem fogadja el (kollaudálja). A bizonyítás a perben a vállalkozót ter­heli, a jogvita tisztázása tipikusan szakértői bizonyítás útján történik a vitatott téte­lekre kiterjedően. b) A vállalkozói díj meghatározásának másik tipikus esete, amikor a felek a díjat végleges jelleggel a szerződés megkötésekor - a vállalkozó előzetes kalkulációja eredményeként - egy összegben, átalányáron határozzák meg. A felek által megálla­pított fix díjtól - sem felfelé, sem lefelé - a munka átadása után sem lehet eltérni. A jelentősebb volumenű építési munkák túlnyomó része - főként a versenyez­tetés, pályáztatás, közbeszerzés eredményeként kötött szerződések - átalányáras, a díjviták többsége ilyen szerződéssel kapcsolatos. Jellemzően a vállalkozó az áta­lánydíjat meghaladó összegű díjat számláz és követel, arra hivatkozással, hogy a szerződésben kikötött ár a ténylegesen felmerült költségeinél jelentősen alacsonyabb volt, a valóságban a munka lényegesen magasabb költségráfordítást igényelt, több­letmunkák merültek fel. A vállalkozó jogszerű követelése szempontjából a többlet­munka és pótmunka megkülönböztetésének ilyenkor nagy jelentősége van. A kivitelezőnek ugyan a tervdokumentációban foglaltakat kell megvalósítania, ez azonban nem kezelhető mechanikusan és mereven. A kivitelező ugyanis nem tagad­hatja meg azokat a tervben egyébként nem szereplő munkákat sem, amelyek a mun­kaeredmény előállításához szükségesek és indokoltak, azaz nem tagadhatja meg a többletmunkák, a pótmunkák és a műszakilag indokolt munkák teljesítését sem. A pótmunka a megrendelő által a szerződés megkötése után pótlólag elrendelt (megrendelt) munkatételeket, az újfajta megrendelői igényeket jelenti, amelyek rendszerint tervmódosítás formájában jelennek meg. A pótmunka elrendelése lénye­gében a megrendelő sajátos utasítási joga a kivitelezési szerződés körében, amely a szerződés módosításának felel meg, és amely - adott esetben ráutaló magatartással ­kiterjed a szerződéses vállalkozói díj módosítására is. A pótmunka elrendelésének

Next

/
Oldalképek
Tartalom