Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 172 V. J. szakértő véleményét emelte ki, mint a legjobban alátámasztott és indokolt szakvéleményt. A felperes a hiba miatt nem természetbeni kijavítást, hanem pénzbeli marasztalást kért. A szerződéskötés idején irányadó Ptk. 306. § (1) bekezdése szerint a jogosult szabadon választhatta - minden kötöttség nélkül - a kijavítást vagy a díj leszállítást. Keresete szavatossági igényként tartalmilag - mivel pénzbeli marasztalást kért a díj leszállításnak felelt meg. Ezen nem változtat az sem, hogy a mással történő kijavítás várható költsége a pénzkövetelés számítása során kiemelt, centrális szerepet kapott. A GK 47. állásfoglalás h része szerint a díj leszállítás és kijavítási költség iránti igények ugyan nem azonosak, de a díj leszállítás ez utóbbit is magában foglalja, vagyis értékelni kell a díj leszállítás mértéke körében a kijavítás várható költségeit, a megrendelőt ért hátrányokat, kényelmetlenségeket, a használati, esztétikai, forgalmi értékre ható értékcsökkenést egyaránt. A GK 47. állásfoglalás II. része szerint a kijavítás költségei azt megelőzően is érvényesíthetők, hogy a jogosult ténylegesen a kijavíttatást elvégezte volna. Amennyiben a jogosult bizalma okkal megrendül a kivitelezőben, indokolt és nem visszaélésszerű joggyakorlásnak minősül, ha a megrendelő nem kéri a természetbeni kijavítást, hanem az őt ért érdeksérelem elhárítására a pénzbeli marasztalást tartja megfelelőnek. A kritikán aluli kivitelezés a perbeli esetben a pénzbeli helytállást megfelelően indokolja. Alaptalan az alperes fellebbezése azzal összefüggésben, hogy a felperes - akár szavatossági igényként - kötelezően elsősorban csak természetbeni kijavítást kérhet. A szavatossági jogok rendszerében ugyanis a kijavítás, kicserélés szavatossági igények elsődlegessége csak a Ptk. 2003. július 1. napjától hatályos szabályai szerint érvényesül. Valójában azonban a felperes módosított keresete szerint a Ptk. 310. §-a szerinti kártérítési igényt érvényesített, az alperes érdemi védekezését is a kártérítési igénnyel szemben terjesztette elő. Az alperes fellebbezési érvelésétől eltérően a Legfelsőbb Bíróság GK 41. állásfoglalása nem azt zárta ki, hogy a jogosult a szavatossági határidőn belül a szavatossággal azonos tartalmú kártérítési igényt érvényesítsen, hanem azt nem tette lehetővé, hogy a jogosult a mulasztása folytán elévült szavatossági igénnyel azonos tartalmú kártérítést terjesszen elő a kedvezőbb - 5 éves - határidő alatt. A perbeli esetben azonban nem ez történt, a felperes igényét határidőn belül előterjesztette, szabadon dönthetett arról, hogy az őt ért vagyoni érdeksérelem miatt szavatossági vagy kártérítési igényt érvényesít. Ezen túlmenően a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a 2006. május 22-i ülésén úgy foglalt állást, hogy - egyebek között - a GK 41. állásfoglalást nem kívánja alkalmazni (BH 2006/8.). A jogosult a hibás teljesítéssel okozott, a szolgáltatás hibájában álló kár megtérítése címén követelheti a szolgáltatás hibája miatt a dolog értékcsökkenésének, illetve a hiba ésszerű kijavíttatásával indokoltan felmerült vagy várható költségeinek pénzbeli megtérítését [Szegedi ítélőtábla Polgári Kollégiuma 2/2004. (VI. 17.) kollégiumi ajánlása, BDT2004. 9.]. A károsult felperes a Ptk. 355. § (4) bekezdése értelmében teljes kártérítésre jogosult, ezen a címen a károkozó körülmény folytán a vagyonában beállott értékcsökkenést igényelheti, amely az őt ért vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A kár összegét a megrendelő vagyoni érdeksérelmére figyelemmel kell meghatározni, értékelve ennek során a kija-