Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)
Az építési vállalkozási szerződések 142 veiében foglaltak alapján az építési engedély hatálya korlátozott, a munkák állása alapján a továbbiakban a kijavított engedélyre szüksége van. A KÖH július 16-án kelt levelében a kijavított kiviteli terv engedélyezési tervnek való megfelelését állapította meg, a kitűzési pontatlanságból adódó kisebb eltérésekkel kapcsolatban pedig akként nyilatkozott, hogy ezek tekintetében a használatbavételi engedély kérelemhez megvalósulási dokumentáció benyújtása szükséges. A KÖH ezen levelét a felperes július 18-án átvette. Az épület sarokpontjainak meghatározása a szerződés értelmében a digitális adatok alapján a kivitelező felperes feladata volt. A tornacsarnok épülete egy keskenyebb szakaszával csatlakozik közvetlenül a régi, meglévő gimnázium épületéhez, ez a nyaktag. Módosítása azért vált szükségessé, mert a tornacsarnok szerkezetépítése során nem maradt elegendő hely a terv szerinti méretű nyaktag kialakítására. A tervben szereplő épület nem fért rá a telekre, a kitűzés során ezért az épület kismértékben elforgatva került elhelyezésre. A felperes 2002. szeptember 9-i levelében felsorolta, hogy a folyamatos munkavégzést milyen rajta kívülálló tényezők akadályozták, és közölte, ezek miatt a munkákat az eredeti határidőtől eltérően, 2002. szeptember 30-ra tudja befejezni. Október 10-én a felperes ismételten felsorolta a folyamatos kivitelezést akadályozó körülményeket, ekkor már úgy nyilatkozott, hogy a november 30-i befejezési határidőt tudja felelősséggel vállalni. A teljesítés azonban ezen időpontig sem történt meg. A téli időszakot a felperes - 2002. november l-jétől 2003. április 15. napjáig - úgy tekintette, hogy a +5 C alatti hőmérséklet miatt 117 napig a munka nem végezhető. Végül is a műszaki átadás-átvételi eljárás 2003. május 14-én zárult eredményesen. A felperes késedelme az eredeti befejezési határidőhöz képest 273 nap volt. A KÖH 2003. augusztus 7-én a tornacsarnok-épületre a használatbavételi engedélyt megadta. Ennek során kitért arra is, hogy az elvégzett munka kismértékben eltér az engedélytől, a megvalósulási terv is igazolja ugyanakkor, hogy az eltérések olyan jellegűek voltak, amelyek önmagukban nem voltak építési engedélyköteles tevékenységek. A felperes keresetében 103 340 625 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelte a végszámla szerinti 45 735 641 Ft összegű vállalkozói díjat, az alperes által jogszerűtlenül leemelt 18 289 851 Ft bankgarancia összegét, az elvégzett pótmunkák ellenértékét, számításba véve a műszaki ésszerűsítési költség 50%-át, továbbá az elismerten el nem végzett, elmaradó munkák összegét. A követelt díj a teljes körű elszámolás eredményeként mutatkozott. Felsorolta azokat a körülményeket, amelyekre figyelemmel álláspontja szerint megállapítható az alperes jogosulti késedelme, ami a Ptk. 303. § (3) bekezdése értelmében a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. Ezek a következők: az alperes nem tett eleget tervszolgáltatási kötelezettségének, az építkezés elvégzéséhez szükséges hatósági engedélyek, közműszolgáltatók nyilatkozatai hiányoztak; a tornaterem gépi vagy természetes szellőzésére vonatkozó megrendelői elképzelések hosszú ideig bizonytalanságban tartották; a homlokzat kialakítására vonatkozó megrendelői nyilatkozat, tervszolgáltatás, hatósági jóváhagyás hiánya; a szennyvízcsatorna tervek módosítása és elfogadtatása a hatósággal, a vízjogi engedély hiánya; gépészeti vezetékek elhelyezésére vonatkozó megrendelői és tervezői nyilatkozat hiánya; az alagsort érintő új vízháló-