Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 132 a rendeltetésszerű használat követelményeinek Tápé városrész vonatkozásában az elkészült mü nem felelt meg. A szakértő véleményében úgy fogalmazott, hogy a javítások többsége nem tekinthető üzemelést gátló hiányosságnak, minőségi kifogást tartalmaz, ebből azonban az is következik, voltak olyan hiányos, hibás munkarészek, amelyek elvégzéséig, kijavításáig azok üzemelést gátló fogyatékosságok voltak, vagyis a kötelezetti késedelem beállt. A kötelezett késedelmét igazolják végül azok a szakhatósági írásbeli nyilatkozatok is, melyeket az alperes csatolt. A szakhatóságok konkrét okokat tartalmazó nyilatkozataiból megállapítható, hogy Tápé városrész vonatkozásában miért tagadták meg a műszaki átadás-átvételi eljárás lefolytatásához szükséges hozzájárulást. Ezeket a nyilatkozatokat az alperes igazoltan csak a másodfokú eljárás során tudta beszerezni, az így tudomására jutott új bizonyítékokat a Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében az ítélőtábla figyelembe vette. A felsorolt bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak szerint mérlegelve a Szegedi ítélőtábla megállapította, hogy a korábbi részteljesítések után Tápé városrész vonatkozásában a felperes valóban késedelembe esett, a munkákat a véghatáridőre nem fejezte be, ezért erre a munkarészre eső vállalkozói díj után számítva a szerződés 7. pontjában kikötött 24%-os mértékű késedelmi kötbér fizetésére köteles. A 140 millió Ft-os vállalkozói díj, mint kötbéralap után számítva 33 600 000 Ft a késedelmi kötbér összege. Mérlegelte azonban a másodfokú bíróság azt is, hogy Tápé városrészt illetően az alperes a munka átvételét egyrészt műszaki okokra, másrészt a szükséges dokumentáció hiányára hivatkozással tagadta meg. A pontos műszaki okok megállapítása érdekében szabályszerű műszaki átadás-átvételi eljárást kellett volna lefolytatni, ezt azonban az alperes nem volt hajlandó megkezdeni, ennélfogva nem történt meg a teljesítés mennyiségi, minőségi felülvizsgálata sem. A hiányosságok tételes rögzítése nélkül, felszínes kijelentések alapján hiúsította meg az alperes az átvételi eljárást, sőt 2002. december 20-án még a szakhatóságok sem közölték, milyen konkrét kifogásuk merült fel. Az építési napló tanúsága szerint a felperes 2002. december 20. után kisebb javítási, helyreállítási munkákat végzett. Az alperes csak 2003. februárban közölte írásban tételes kifogásait a felperessel. A szakértő tételesen megvizsgálta az alperes későbbi levelében foglalt hiányosságokat, és megállapította, hogy ezek egy része az eredeti tervben nem szereplő pótmunka volt, melyek elvégzését az alperes külön rendelte meg. A perbeli adatok, a szakértői értékelés szerint összességében nem jelentős minőségi hibák, hiányok merültek fel, melyek - az alperes jogszerű, az együttműködési kötelezettségét kielégítő eljárása esetén - rövid időn belül megszüntethetőek lettek volna. A pótmunkák pedig a késedelem alóli felróhatóságot mentik. Ami a dokumentumokat illeti, a felek az eredményes műszaki átvételt a Ptk. 405. § (4) bekezdésében foglaltakhoz képest valóban többlet követelményekhez kötötték: a szerződés 12. pontjában felsorolt dokumentumok hiányában az átadás-átvételi eljárás lefolytatása nem lehetett sikeres. A felperes ugyanakkor 2002. december 20-án a kért dokumentumok átvételét felajánlotta az alperes részére, a hiányzóakat pedig a szakértő is akként értékelte, hogy az alperessel történt egyeztetés után azok a műszaki átadás-átvételi eljárás során elkészíthetők voltak. Önmagában a végleges digitalizált megvalósulási terv hiánya nem akadályozta az átadás-átvételi eljárás megkezdését, ez ugyanis helyesen nem az eljárás megkezdésének volt a feltétele, hanem az