Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

107 BDT2004. 983. ismeri, mert azok még nem állnak rendelkezésre. A 4. pont szerint a megrendelő köteles volt a tervdokumentációt az [. ütem egészére és a II. ütem 2. szakaszára 2000. május 15-ig, míg a II. ütem 1. szakasza esetében 2000. június 15-ig átadni a bányakapitányság által felülbélyegezett kiviteli tervvel együtt. Köteles volt továbbá a tervek megvalósításához szükséges hozzájárulások és a létesítési engedély beszerzésére, egyúttal - az 5. pont szerint - a munkaterület átadására legkésőbb 2000. május 15-ig. A szerződés 15. pontjában akként állapodtak meg, amennyiben a hiányzó engedélyek 2000. május 15., illetve június 15. napjáig nem állnak rendelkezésre, önmagában ezen tény a vállalkozót nem jogosítja fel arra, hogy a megrendelővel szemben kártérítési igénnyel lépjen fel. A munka befejezésének időpontját 2000. augusztus 12. napjában határozták meg. A létesítési engedélyt a felperes az alperes sürgetése ellenére sem tudta beszerezni, így a teljesítési határidő anélkül telt le, hogy az alperes egyáltalán hozzákezdhetett volna a kivitelezéshez. Többszöri levélváltás, egyeztetés után a 2000. szeptember 11-én kelt egyeztető tárgyalási jegyzőkönyvben az alperes rögzítette, hogy álláspontja szerint a felperes megszegte a vállalkozási szerződést, ennek következtében lehetetlenülés következett be, amelynek jogkövetkezményei szerződésmódosítással orvosolhatóak, de kártérítési igényét is érvényesíteni kívánja. A felperes a létesítési engedélyt végül is 2000. szeptember 22-én kapta meg, az október 6-án emelkedett jogerőre. Ujabb levélváltások és egyeztetések után 2000. november 9. napján a felek új vállalkozási szerződést kötöttek. Ebben az átalányárat 256 000 000 Ft + áfa összegben határozták meg, ebből - a szerződés 8. pontja szerint - a már beszerzett anyagár 118 500 000 Ft volt. A felperes vállalta, hogy a cső és egyéb anyagok 118 500 000 Ft + áfa árát a szerződés aláírását követő 5 napon belül, a benyújtott számla alapján az alperesnek kifizeti, ez azonban csak december 4-én történt meg. A kivitelezés teljesítési határideje 2001. január 30. napja volt. Az alperes a vállalt kötelezettségének eleget tett, a vezetékrendszert 2001. január 26-án átadta. A felperes keresetében a 2000. november 9. napján megkötött vállalkozási szerződés érvénytelenségére hivatkozva kérte, hogy azt a bíróság a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítsa hatályossá, és kötelezze az alperest 67 000 000 Ft és járulékai megfizetésére. Előadta, hogy a szerződést kényszerhelyzetben, fenyegetés hatására kötötte meg, és a vállalkozói díj feltűnően aránytalan is volt. Az alperes ezen túl a korábbi vállalkozási szerződéshez képest olcsóbb műszaki megoldást alkalmazott, ami 35 000 000 Ft költségcsökkenést eredményezett a számára. Utóbb a feltűnő aránytalanságra történő hivatkozást mellőzte. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a felperes kényszerhelyzetét a gazdasági körülmények eredményezték, és az, hogy az ő ajánlatánál kedvezőbb ajánlatot nem kapott. A 2000. november 9-i szerződés alapján megvalósult nyomvonal több mint 80%-ban eltért az eredetileg tervezettől, és a kivitelezésre őszi-téli időjárási viszonyok között került sor. Az eltérések kedvezőbb és egyszerűbb műszaki megoldást nem tartalmaztak. Viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben a felperest 361 946 582 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni. Kártérítési igénye a lekötött és kiesett kapacitás, a lekötött gépek, a bankgarancia, az anyagbiztosítás költségeit, továbbá az elmaradt hasznát foglalta magában. Előadta,