Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 104 meg, majd utóbb 3 701 208 Ft összegre pontosította. Állította továbbá, hogy a megrendelő vállalkozói díjából jogtalanul vont le 1 201 680 Ft-ot késedelmi kötbér címén. A jogtalannak tartott levonás oka a felek között 1996. december 19-én létrejött megállapodás volt, amelyet felperes megtámadott és érvénytelennek tekintett. A felek képviselői 1996. december hó 19. napján az alperes székhelyén megtartott tárgyalások eredményeként kötöttek megállapodást írásban. Ennek lényege, hogy a felperes eltekint a pótmunkával kapcsolatos igénye érvényesítésétől, míg alperes a kivitelezőjével szemben késedelmi kötbérigényt nem támaszt. Utóbb felperes ezt a szerződési nyilatkozatát támadta meg arra hivatkozással, hogy a december 19. napján kelt szerződés aláírására az alperes jogellenes fenyegetéssel kényszerítette, ezért a megállapodás érvénytelen [Ptk. 210. § (4) bek.]. A felek között létrejött megállapodás tartalmilag a Ptk. 240. § (3) bekezdése szerinti egyezségnek minősül. Egyezség esetén a felek a szerződésből eredő vitás, illetve bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak. A felek akkor - és utóbb is - ennek minősítették a december 19-i megállapodást, azt mindkét fél képviselője egyezségnek tekintette. Maga a megállapodás tartalmában is a szerződésből eredő vitás, illetve bizonytalan kérdések rendezésére irányult. Az egymásnak tett kölcsönös engedmény azt is jelenti, hogy az alperes az álláspontját a tárgyalások eredményeként felperesre kedvezőbben változtatta meg, a hátralékos vállalkozói díj kifizetését a kölcsönös elszámolás elvégzéséig nem függeszti fel, hanem a még le nem járt számlákat is rövid időn belül rendezi. Arról nem volt szó, hogy a megrendelő végleg, vagy teljesen elzárkózott volna a további, a kivitelezőt megillető vállalkozói díjak megfizetése alól, hanem azt helyezte kilátásba, hogy későbbi időpontban - az általa jogszerűnek tekintett késedelmi kötbér kölcsönös elszámolását követően - hajlandó fizetni. A felek képviselőinek nyilatkozatai részletes, beható üzleti egyezségi tárgyalásról szólnak. Az alperes ügyvezetője tételenkénti bontásban kimutatta, milyen, a késedelemmel kapcsolatos igényt kíván egyezségkötés elmaradása esetén vele szemben érvényesíteni. Hasonlóképpen nyilatkozott az alperes osztályvezetője is, aki előadta, hogy a december 19-i tárgyalás során közölték felperessel, konkrétan milyen összegű és milyen nagyságrendű kötbérigénye áll fenn a megrendelőnek vele szemben. A tanú azt is előadta, hogy az eredeti kötbérigény összege magasabb volt, 4 vagy 5 millió forint. A felek az egymással szemben érvényesíteni kívánt igények tekintetében a decemberi napon hosszasan tárgyaltak, egyeztettek. Mindebből az állapítható meg, hogy a felperesi követeléssel az alperes a saját, általa jogszerűnek tartott - késedelmi kötbér iránti követelését állította szembe. Önmagában az a tény, hogy a követeléssel szemben a másik fél az ellenkövetelését állítja szembe nem jelent jogellenes fenyegetést, még akkor sem, ha utóbb - esetleg - bebizonyosodik, hogy nem volt jogos a másik féllel szemben támasztott követelése. Nem jogellenes az sem, ha a megrendelő a benyújtott számlák kifizetését a késedelmi kötbérrel kapcsolatos vitás kérdések tisztázásáig felfüggeszti. Az alperes a késedelmi kötbér iránti követelésének levezetését, számításának logikáját és végösszegét is a felperes elé tárta, mellyel ugyan a felperes nem értett egyet - vitás követelésnek ítélte -, de üzleti-gazdasági megfontolások folytán elfogadta az alperes ajánlatát. Nyilvánvalóan azt mérlegelte, hogy a hátralékos vállalkozói díj kifizetésének elmaradása, illetve annak megegyezés hiányában történő