Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)
Az építési vállalkozási szerződések 102 A szerződések alapján megkezdett felperesi kivitelezés során több probléma is felmerült. Ilyen volt a D. Rt.-nek a beruházással érintett közmüvekkel kapcsolatos külön előírása, a bevédések elvégzését felperes vállalta. Az egyes önkormányzatok igényelték a beruházással szükségképpen felmerülő helyreállítási munkák elvégzését. Felmerült anyaghiány is, melyet úgy oldottak meg, hogy a felperes - ellenszolgáltatás fejében - a kivitelezéshez szükséges hiányzó anyagokat saját készletéből biztosította. A kivitelezés során a felperes folyamatosan nyújtotta be számláit, az alperes pedig - annak ellenére, hogy a szerződésben rögzített melléklet nélkül kerültek benyújtásra - a számlaösszegek nagyrészét kiegyenlítette. Az alperes megrendelése alapján több esetben is a felperes az egyes kivitelezéseknél pótmunkákat végzett el. A kivitelezés teljes befejezése előtt a felek képviselői 1996. december hó 19. napján átfogó tárgyalást tartottak. A felperes az addig még ki nem egyenlített vállalkozói díját igényelte és az elvégzett pótmunkák ellenértékét is érvényesíteni kívánta. Az alperes az egyes késedelmes átadások miatt göngyölített kötbérigényét jelentette be, közölte, hogy annak rendezéséig a további kifizetéseket felfüggeszti. Az alperes képviselője ezután azt az ajánlatot tette, hogy a felek tekintsék azonos nagyságrendűnek a kivitelező által elvégzett pótmunka ellenértékét és a megrendelő által - a késedelem miatt - érvényesíteni kívánt kötbérösszeget, ebben az esetben a benyújtott számlákat azok lejárta előtt is haladéktalanul kiegyenlíti. Hosszas tárgyalást követően a felperes elfogadta a javaslatot és erről írásban jegyzőkönyvet készítettek. A megállapodás rögzíti: nincs késedelmi kötbér és nincs pótmunka elszámolás. A késedelmi kötbér összegét összegszerűségében is megjelölték, és feltüntették azokat a szerződéseket - számuk szerint -, ahol a késedelmi kötbért és a pótmunkát elszámoltnak tekintették. Ezt követően a felperes az alperes által hozzá megküldött kötbérszámlát visszaküldte, a megrendelő pedig 1997. január elején a vállalkozónak még járó vállalkozói díjat átutalta. A felperes az 1997. június hó 2. napján kelt levelében tájékoztatta arról alperest, hogy az 1996. december hó 19. napján megkötött megállapodást semmisnek tekinti. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a felek között 1996. december hó 19. napján létrejött megállapodás érvénytelen, mert a szerződés aláírására őt az alperes jogellenes fenyegetéssel kényszerítette. Kényszerhelyzetben azért volt, mert ha az alperes feltételeit nem fogadja el, úgy vállalkozói díj kifizetésére egyáltalán nem került volna sor, s ez a felperesi cégnél csődhelyzetet eredményezett volna. Kérte kötelezni alperest 7 483 198 Ft és járulékai megfizetésére. Az általa követelt összeg részben az alperes által jogtalanul alkalmazott kötbérlevonás miatt el nem számolt pótmunkák összesen 4 895 959 Ft ellenértékéből, továbbá 1 201 680 Ft vállalkozói díjkövetelésből adódik. Ezen túlmenően a számláit az alperes késedelmesen egyenlítette ki, emiatt a megrendelőnek 1 502 905 Ft kamattartozása keletkezett. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a felek 1996. december 19-i megállapodása érvényes, melyből következően a pótmunkákkal és a kötbérlevonással kapcsolatban igény nem érvényesíthető vele szemben. Állította, hogy a kivitelező által benyújtott számlákat határidőben maradéktalanul kifizette. Az elsőfokú bíróság kötelezte alperest 59 485 Ft és kamata megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. ítéletének indokolásában kifejtette, releváns a
