Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 58 Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes egy rossz műszaki állapotban levő házat vásárolt 2000. szeptember 29-én. Az adásvételt megelőzően - 2000. március 20-án - készített állagfelmérés szerint a konyha, mosókonyha felújítása csak bontással történhet meg, a kamra bontása elkerülhetetlen, felújításuk csak újraépítéssel történhet, a pincelejárórész részben beomlott. A felperes sem vitatta, hogy egy régi, mosókonyhának használt helyiség lebontásával, annak helyén építette a lakóépülethez kapcsolódóan a hátsókert irányában a pince + földszint + tetőtér szintekből álló épületrészt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a lebontással és újraépítéssel létrehozott épület új építésű épületnek minősül, ez az építési munka felújításnak nem tekinthető, ezért az újonnan épített épület építéséhez a felperesnek építési engedélyt kellett volna kérnie. Építési engedély azonban nem lett volna adható, mert az ingatlan beépítettsége túllépi a megengedett mértéket. A vásárláskor meglevő túlzott beépítettségi mérték nem teremt jogot arra, hogy a felperes bontás után újraépítéssel ismét egy jogsértő állapotot teremtsen, és a hátsókert méretére vonatkozó jogszabályi előírásokat sértő épületet építsen. Az alperes helytállóan döntött arról, hogy az OTEK 35. § (4) bekezdésébe ütköző építmény fennmaradása nem engedélyezhető, annak bontását kell elrendelni. A bontási kötelezettséget nem érinti az a felperesi hivatkozás, hogy a bontással érintett falszakaszon kívülről gázvezeték került elhelyezésre, mert a gázvezeték áthelyezhető. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az OTEK 1. számú melléklet 4. és 26. pontját, az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) bekezdését és a 206. § (1) bekezdését. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tényállást. Helyreállítási munkát végzett, a tetőtér-beépítés és ablakelhelyezés tekintetében átalakítást, illetve felújítást valósított meg. Új épületet nem épített, nem hozott létre. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy 2001. augusztus 13-án a felelős műszaki vezető nevét bejelentette az építésügyi hatósághoz, ekkor a hatóság kint volt a helyszínen, és tudott a helyreállítási, felújítási munkákról. Az épület alapozása nem változott, a pincefödém beszakadt részének megépítése szükséges építési munka volt, mert az épület hátsó oldalfala is leomlott. Változatlan méretekben, ugyanabból az anyagból állította helyre a perbeli épületrészt. Utalt arra, hogy az első fokú eljárás során Sz. L. magánszakértői véleménye is az általa előadottakat támasztotta alá. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. A felperes által csatolt magánszakértői vélemény is megerősíti, hogy egy leomlott épület helyére visszaépített épület építése történt meg. Ez az építési munka nem felel meg sem az OTÉK 1. számú melléklet 4. pontjában meghatározott átalakítás fogalmának, sem a 26. pontjában megfogalmazott felújítás fogalmának. A leomlott, beomlott épület újbóli felépítése új épület építésének minősül, ezért erre az építési munkára építési engedélyt kellett volna kérni az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel