Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 54 ingatlanon meglévő kétlakásos épület átalakítására, pince és emeleti szinttel bővítésére. A felperesek ingatlanának oldalkert-szélessége 3,40-3,60 méter között van, míg a beavatkozók ingatlanán ez 4,80-5,00 méter. A tervezett építménymagasság az északi homlokzatnál 9,16 méter, a déli homlokzaton 8,92 méter, a keleti homlokzaton 9,21 méter és a nyugati homlokzaton 8,60 méter. Az építésügyi hatóság a 2003. május 7-én kelt határozatával a beavatkozók részére építési engedélyt adott az N. u. 21. szám alatti ingatlanon lévő kétlakásos lakóépület átalakítására, pince és emeleti szintekkel bővítésére és kertrendezésre. A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a 2003. augusztus 21-én kelt határozatával az első fokú határozatokat helybenhagyta. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az N. u. tömbjében a hatályos általános építési szabályok mellett a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzatról szóló 47/1998. (X. 15.) számú, a Budapest Főváros Közgyűlésének önkormányzati rendelete (BVKSZ) és a Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzat Városrendezési és Építési Keretszabályzatáról szóló 4/2000. (III. 22.) önkormányzati rendelet előírásai szerint az ingatlan a L3 keretövezetbe tartozik, ahol a maximális beépítettség 20%, a bruttó szintterületi mutató 0,75, a zöldfelület minimális mértéke 70% és a megengedett építménymagasság 10 méter lehet. Ezeket az értékeket a tervezett építkezés nem lépi túl, az építménymagasság 8,60 és 9,24 méter közötti. Az építménymagasság pedig az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 1. számú mellékletének 23. pontja szerint számított érték és indifferens, hogy melyik utca felől indították a számítást. A két épület közötti tűztávolságra vonatkozóan megállapította, hogy a tűzvédelmi szakhatósági állásfoglalásában a tervezett építkezéshez hozzájárulását megadta. A felperesek több vonatkozásban kérték az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Sérelmezték az előkert méretének csökkenését, az oldalkert méretét, a benapozás csökkenését, az épületek közötti tűztávolságot és ezzel összefüggésben az építménymagasságot és hiányolták a talajmechanikai szakvélemény beszerzését. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az első fokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az építésügyi hatóságot új eljárásra kötelezte. Kötelezte az alperest részperköltség megfizetésére azzal, hogy a felek és a beavatkozók ezt meghaladó költségeiket maguk viselik. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság az előkert legkisebb szélességére, a tűztávolságra, a talajmechanikai szakvélemény szükségességére és a benapozásra vonatkozó keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság T. Barnabás igazságügyi szakértő szakvéleményét szerezte be, a felperesek csatolták P. Imre magánszakvéleményét, továbbá az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal 2004. július 7-én kelt 99/2004. számú jogszabály értelmezését. Az elsőfokú bíróság meghallgatta a kirendelt és a felpereseknek magánszakvéleményt adó szakértőt. Ennek alapján megállapította, hogy az OTÉK 35. § (3) bekezdésének a) pontja és 36. §-ának (2) bekezdése által megkövetelt oldalkertméret a beavatkozók esetében majdnem megfelelő, míg a felperesek ingatlanánál jelentős eltérés van. Rögzítette, hogy a perben kirendelt szakértő a felperesi oldalkertet 3,40-3,60 méter, a beavatkozói oldalkertet pedig 4,80-5,00 méterben határozta meg, míg a felperes által igénybe vett szakértő 3,57-3,32 méter, illetve 5,18-4,82 méter szélességet állapított meg.