Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 48 nak engedélyezését azzal, hogy a tervdokumentáció szerint a két tetőtéri ablak a szárítóhelyiségben került kialakításra. A város jegyzője határozatával a padlás utólagos beépítésével kialakított szoba és szárítóhelyiségekre végleges fennmaradási engedélyt adott, az oldalhatár felől a tetősíkba beépített két ablak megszüntetésével és helyette egy 60x60 cm méretű ablak beépítésével. A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatával az első fokú határozatot megváltoztatta, és a két tetőtéri ablak bontását írta elő, egyetlen ablak létesítését sem engedélyezte. A határozat indokolása szerint a község területére vonatkozó helyi építési szabályzat az Országos Építésügyi Szabályzat közzétételéről szóló 2/1986. (II. 27.) EVM rendelet (a továbbiakban: OÉSZ) előírásai alapján készült, ezért az OÉSZ 50. § (5) bekezdése szerint a telek oldalhatárán álló határfalában, tetőfelületén szárítóhelyiség részére ablak nem engedélyezhető. A szabálytalanul épített építményrészt az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48. § (7) bekezdése alapján meg kell szüntetni, mert arra fennmaradási engedély nem adható. A felperesek keresetet nyújtottak be az alperes határozatának felülvizsgálata és megváltoztatása iránt. Álláspontjuk szerint a szomszéd építkezésével kapcsolatban folyt építésügyi hatósági helyszíni ellenőrzéskor, 1999. június 16-án a hatóság a szabálytalan építkezésükről már tudomást szerzett, ezért egy év eltelte után a bontásról nem rendelkezhetett volna. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. ítélete indokolása szerint az Étv. 18. § (1) bekezdése értelmében építési munkát végezni csak a helyi építésügyi előírások megtartásával lehet. A helyben érvényesített építésügyi előírás az OÉSZ 50. § (3) és (5) bekezdése, mely rendelkezések szerint az épület határfalában, oldalhatárra néző tetőfelületén a perbeli szárítóhelyiségnek ablak nem létesíthető. Az építésügyi hatóság az Étv. 48. § (8) bekezdésében foglalt határidőn belül intézkedett, mert a szabálytalan építkezésről csak a felperesek ingatlanán foganatosított helyszíni szemlekor szerzett hivatalosan tudomást. A szomszéd telkén végzett helyszíni szemlén a felperesi építkezésre tett megjegyzés nem értékelhető a hatóság tudomásszerzéseként, mert erre vonatkozó hivatalos feljegyzés az iratokban nem található. A felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a jogerős ítélet ellen, melyben kérték a jogerős ítélet „megváltoztatását", kereseti kérelmük szerinti ítélet hozatalát. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti az Étv. 48. § (8) bekezdését és a (2) bekezdés b) pontját, mert a hatóság egy éven túl intézkedett törvénysértően. A szabálytalansággal okozott érdeksérelem jelentéktelen, közérdeket nem sért, ezért ez okból sem indokolt a bontás, amely viszont a felperesek komoly érdeksérelmét jelenti. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg.