Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 46 lemondó nyilatkozat létrejötte körülményeinek vizsgálata az ügy eldöntése szem­pontjából irreleváns volt. Ez azonban az alperesi határozat felülvizsgálata körében hozott döntést érdemben nem befolyásolta. A Legfelsőbb Bíróság a továbbiakban a fellebbezésben hivatkozott építésügyi szabályok alapján vizsgálta az első fokú ítélet helytállóságát. Ennek érdekében rész­bizonyítást rendelt el, mely során azt tisztázta az OTÉK 4. §-a alapján, hogy a kerü­leti városrendezési és építési szabályzat az adott építési övezetre milyen építési elő­írásokat tartalmaz. O.-B. jegyzőjének nyilatkozata szerint a területre vonatkozóan nem volt hatályos részletes rendezési, illetve szabályozási terv. Az önkormányzat képviselő-testülete nem alkotta még meg a kerület városrendezési és építési szabály­zatát. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a közigazgatási eljárás alapját képező építési tervdokumentáció oldalhatáros építkezésre vonatkozott, a ha­tóság ezért eljárása során azt vizsgálta, hogy az ily módon történő építkezés megfe­lel-e az alkalmazandó jogszabályoknak. Helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre is, hogy az alkalmazandó építésügyi szabályokat az eljáró hatóságok nem sértették meg. Az Étv. 31. §-a az építményekkel szemben támasztott általános követelményekről rendelkezik. Az általános követelményeknek való megfelelőség vizsgálatát további, a törvényben és az alacsonyabb szintű jogszabályokban (OTÉK, BVKSZ, kerületi szabályzatok) meghatározott részletszabályok egészítik ki. A Budapesti Városrende­zési és Építési Keretszabályzatról szóló 47/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendelet (a to­vábbiakban: BVKSZ) 1999. január 1. napján lépett hatályba. Rendelkezéseit a 67. § (1) bekezdése szerint a hatálybalépést követően indított ügyekben kell alkalmazni. A kérelem benyújtásakor és a határozatok meghozatalakor a Budapest Városrende­zési Szabályzatáról szóló Budapest Főváros Tanácsa 5/1986. számú rendelete (a to­vábbiakban: BVSZ) volt hatályban, ezért a BVSZ rendelkezéseit kellett alkalmazni. A BVSZ szerint 05-ös építési övezetben a 14. § alapján az oldalhatáros építkezés megengedhető. Az építmények elhelyezésének előírásait tartalmazó OTÉK 35. § (3) bekezdés b) pontja szerint az oldalkert legkisebb szélességét a helyi építési sza­bályzat, szabályozási terv állapítja meg. Ennek hiányában az nem lehet kisebb oldal­határon álló beépítési mód esetén a 36. § (2) bekezdése szerint meghatározott legki­sebb távolságnál. Az OTÉK 36. § (2) bekezdése a közveszélyességi besorolás figyelembevételével határoz meg előírásokat a szomszédos telkeken lévő építmé­nyek közötti legkisebb távolságra vonatkozóan, amely a külön meghatározott kivé­teleket ide nem értve nem lehet kisebb 6 m-nél. Tényként állapítható meg, hogy az OTÉK és a BVSZ rendelkezésein túl további, a kerületre vonatkozó szabályzat a határozat meghozatalakor nem volt, így az első­fokú bíróság helytállóan fogadta el a közigazgatási határozatokban megjelenő OTÉK, illetve BVSZ szabályok vizsgálatának szükségességét. Ily módon az Étv. fellebbe­zésben hivatkozott, az építésügyi hatóság engedélyezési eljárása során figyelembe vehető szomszédjogok védelmének vizsgálata nem sérült. A felperes az első fokú eljárás során az építésügyi szabályok sorában a helyszí­ni ellenőrzés hiányára, mint olyan eljárásjogi szabály sérelmére, amely az anyagi

Next

/
Oldalképek
Tartalom