Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

39 I. Anyagi jogi kérdések Az alperes és az alperesi beavatkozók fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira utalással helybenhagyta. ítéletében kifejtette, hogy az elrendelt új eljárás során vizsgálni kell, hogy a terepalakítással összefüggésben van-e a talajvízszint-emelkedés, mérésekkel kell eldönteni, hogy a terepalakítás a felperes jogos érdekét érinti-e. A jogerős ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozók nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatása iránt. Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen értelmezte, és ezért megsértette az R. 8. § 12. pontját. A felperes nem bizonyította, hogy jogos érdekeit érintette a terepfeltöltés, közigazgatási eljárásban beszerzett szakértői vélemény szerint a terepfeltöltés nem érte el az 1 m-t, átszivárgást a szakértő nem állapított meg. Hivatkozott arra, hogy az építési engedély megadásakor a tervdokumentációban terepfeltöltést engedélyeztek. A jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. § (1) és (2) bekezdését, 166. § (1) bekezdését is, a másodfokú bíróság törvénysértően nem fogadta el bizonyítékként a Vízmüvek azon nyilatkozatát, mely szerint a felperes vízóra aknájában vízszintemelkedés nem volt igazolható. Álláspontja szerint a felperest kár nem érte, és az új eljárás során sem oldható meg a felperes problémája. A jogerős ítélet ellen az alperesi beavatkozók által benyújtott felülvizsgálati kérelemben az alperesi beavatkozók szintén a jogerős ítélet megváltoztatását kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet törvénysértően értelmezte az R. 8. § 12. pontját és az 1964. évi III. tv. 38. § (1) bekezdését. A felperes a keresetében foglaltakat nem bizonyította, vízátfolyás nem történt. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmeket a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Az alperes és az alperesi beavatkozók felülvizsgálati kérelme alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmek kapcsán a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy az eljárt bíróságok helyesen tárták fel a tényállást, abból levont jogi következtetésük is helytálló. Az R. 8. § 12. pontja értelmében építési engedély alapján végezhető az építési telken, építési területen a természetes terep szintjének 1 m-t meghaladó megváltoztatása, valamint - az előző fordulatot nem érintő - minden olyan terepátalakítás, amely a telekhatárok melletti 3 m széles területsávot érinti, illetőleg a szomszédok jogos érdekeit befolyásolja. E rendelkezés értelmében a felperes által kifogásolt, a telekhatárok melletti 3 m széles területsávot érintő terepfeltöltés a terepszintváltozás mértékétől függetlenül építési engedélyköteles munka. Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy az építésügyi hatóság jogszabálysértően értelmezte az R. 8. § 12. pontját. A terepfeltöltés a telekhatár melletti 3 m-es sávban építési engedélyköteles, melyből következően az építésügyi hatóság fennmaradási engedélyt az 1964. évi III. tv. 38. § (1) bekezdése szerint csak akkor adhat az elvégzett építési munkára, ha az építési engedély utólagos megadásának feltételei fennállnak, vagy megteremthetők. Az építési hatóság azonban eltérő jogi álláspontja miatt ezt a kérdést nem vizsgálta. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá ítéletében arra, hogy az elrendelt új eljárásban vizsgálnia kell az építési hatóságnak, hogy a terepalakítással összefüggés-