Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 18 A felperesek keresetükben kérték a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította a bíróság, hogy a határozat meghozatalához a szükséges mellékletek rendelkezésre álltak; az elsőfokú hatóság a városi főépítésszel egyeztetett; a két telek a megosztást követően is eléri az 550 m2 minimális mértéket, így az alperes határozata megfelel az R. vonatkozó rendelkezéseinek. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmüknek megfelelő döntés meghozatalát kérték. Álláspontjuk szerint az ítélet az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő; kérték a perben szakértő kirendelését; előadták, hogy az építési engedélyhez a kérelmezők nem csatoltak helyszíni szemlejegyzőkönyvet, telekmegosztási vázrajzot, az alperes nem határozta meg az épület magasságát; a két épület között 60 m távolságnak kell lenni; 900 m2-esnél kisebb telek nem alakítható ki, az építkezés akadályozná a csapadékvíz elvezetését. Végül sérelmezték a beavatkozás megengedését, mert az csak a szomszéd ingatlan tulajdonosa lehet, valamint azt, hogy az első fokú határozatot a mai napig nem kézbesítették számukra. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az abból levont jogi következtetése is helytálló, azt osztotta a Legfelsőbb Bíróság. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapította, hogy az alperes az 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) és az R. erre vonatkozó rendelkezéseinek helyes alkalmazásával törvényes határozatot hozott az elvi engedély megadásáról. Az iratokból megállapítható volt, hogy az elsőfokú hatóság tartott helyszíni szemlét, azonban az elvi engedély lényegében a rendezési terven, építési szabályzaton és a települési főépítész szakvéleményén alapszik. Elvi engedélyezési eljárásban az önálló építési telek kialakításának és beépítésének elvi feltételeiről rendelkezik az építésügyi hatóság, ennek megfelelően határozatában tisztázta a legkisebb kialakítható telekméreteket, a beépítési módot, az elő-, oldal- és hátsókerti távolságokat, megadta az övezetre vonatkozó beépítési feltételeket. A megosztásra kerülő két önálló telek együttes területe 1806 m2; az engedély azt tartalmazza, hogy 550 m2-es alsó mérethatárnál kisebb az újonnan kialakuló telek sem lehet; a két telek mérete azonban ténylegesen 900-900 m2 körüli nagyságú lesz. Mint ahogyan arra az elsőfokú bíróság utalt ítélete indokolásában, a felperesek által előadottak, illetőleg sérelmezettek vizsgálatára építési engedélyezési eljárásban kerülhet csak sor. Jelen per tárgya azonban nem építési engedély, hanem az Ét. 35. §-a és az R. 11-15. §-ai alapján kiadott elvi telekalakítási és építési engedély törvényességének felülvizsgálata volt, ebből következően az elsőfokú bíróság eleget tett a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének is. Miután a Pp. 270. §-a (1) bekezdésének megfelelően a felperesek felülvizsgálati kérelmükben más jogszabálysértésre nem hivatkoztak, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a felperesek által megjelölt jogszabálysértéssel öszszefüggésben vizsgálhatta felül az ítélet jogszerűségét.