Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 146 A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a 2003. március 17-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Az alperes a 2002. december 6-án tartott helyszíni szemle adatai alapján megállapította, hogy a négylakásos társasház a jogerős tervdokumentáció szerint valósult meg, a padlástérben közösségi funkciók kaptak helyet. Az épület a rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas. Kiemelte az alperes, hogy az épület padlásterét később közösségi térként kívánják a lakások tulajdonosai használni (ezért elkészült egy teakonyha és egy fürdő helyiség), és mint ilyen nem számítható a bruttó szintterülethez, mivel nem önálló rendeltetésű egység. Amennyiben a tulajdonosok a közösségi teret a későbbiekben tartósan másként kívánják használni, akkor az ennek megfelelő használati mód változási engedély iránti kérelmet kell benyújtaniuk az elsőfokú építésügyi hatósághoz. Megállapította azt is, hogy a zöldterület az építési engedélynek megfelelő, az előírt zöldterület csökkenése a jelenlegi földtakarással sem haladja meg a megengedettet, a talaj megállapodása után a kert még feltöltésre kerül, ezzel a zöldterület a jelenlegihez képest nagyobb lesz. Tájékoztatta a fellebbezőket, hogy a használatbavételi engedélynek, a jogerős építési engedélynek és az engedélyezett terveknek kell megfelelnie. Az építési tervekkel kapcsolatos kifogásokat az építési engedélyt megadó határozattal szemben benyújtott fellebbezésben érvényesíthették volna, a felperesek azonban fellebbezésüket visszavonták. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az építésügyi hatóságot új eljárásra kötelezte. Rendelkezett a perköltség viseléséről, és megállapította, hogy a kereseti illetéket és a szakértői díjat az állam viseli. A perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy a perbeli épület gyakorlatilag az engedélyezett terveknek megfelelően épült meg, az eltérés minimális, viszont az engedélyezett terv nem felelt meg az építésügyi előírásoknak. A telek legnagyobb megengedhető beépítésének mértéke 15%, ezzel szemben a beépítettség 17,20%. A legkisebb zöldterület 75%, ezzel szemben valójában az 70,30%-ra csökkent. Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy az alperes határozata nem felelt meg az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 31. § (1) és 44. § (2) bekezdésében foglaltaknak, és sérti az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: R.) 28-34. §-aiban írtakat, mert a használatbavételi engedélyt annak ellenére adták ki, hogy a létrehozott építmény nem felel meg az építésügyi előírásoknak, az építési engedélyezési terveknek és az engedélynek sem. Az építtetők olyan építményt hoztak létre, amely az építésügyi előírásoknak mind a bruttó szintterületi mutató, mind a zöldterületi mutató tekintetében nem megfelelő. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az épület a szomszédos épület panorámáját és benapozottságát is sértette, amelyet szintén figyelembe kell venni. Az építésügyi hatóság által lefolytatandó új eljárásra előírta, hogy az építtetőket fel kell hívni arra, hogy a jogszabályoknak megfelelően alakítsák ki az épületet és környezetét.