Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

143 I. Anyagi jogi kérdések sára kötelezte. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a használatbavételi engedélyezési eljárásban az építési engedélyezési eljárásra tartozó kérdéseket vitássá tenni nem lehet, így a felperes utólag nem kifogásolhatja a perbeli épület elhelyezését és rendeltetését, valamint a felperesi lakóépülettől való távolságát. A beszerzett szakértői véleményt elfogadva az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperesi beavatkozó részéről a szakhatósági előírások betartására teljes körűen nem került sor, így a használatbavételi engedély kiadásakor a jogosultat az építési és a használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: R.) 27. § (2) bek. e) pontja alapján a szükséges építési munkák elvégzésére kellett volna köteleznie az elsőfokú hatóságnak. Mivel pedig a szakhatósági előírások teljesítésének hiányosságai a használatbavételi engedély kiadását kizárták, az alperes jogszabályt sértett, amikor az első fokú határozatot helybenhagyta. Az alperes, valamint az I. és III. rendű alperesi beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a szakhatósági állásfoglalásokkal kapcsolatos jogsérelem az építési hatóság által hozott határozat elleni jogorvoslat keretében érvényesíthető, így az építési hatóság a használatbavételi engedélyezés során - a szakhatóságok közreműködésével - vizsgálni köteles a korábban megadott szakhatósági előírások feltételeinek megvalósulását. A tűzvédelmi előírással kapcsolatos oldaltávolság mértékét illetően a másodfokú bíróság rámutatott, hogy az építési munka a jogerős építési engedély szerint került kivitelezésre, így ennek okából a használatbavételi engedély kiadása nem volt megtagadható. Az 1995. január 3-án kelt szakvéleményt elfogadva a másodfokú bíróság úgy találta, hogy a zajkibocsátással kapcsolatos szakhatósági előírás betartásra került. A porelszívást illetően - mivel a műhely gépei csak zárt nyílászárók mellett működtethetőek - a felperes kereshetőségi jogának hiányát látta fennforogni a másodfokú bíróság. A veszélyes hulladék és a fűrészpor tárolása tekintetében pedig kifejtette, hogy az ezzel kapcsolatos előírások betartása csak a műhely működése közben állapítható meg. Mivel pedig a használatbavételi engedély kiadásához szükséges feltételek ily módon teljesültek, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alaptalan keresetet elutasította. A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt, előadva, hogy a másodfokú bíróság téves jogi következtetéssel törvénysértő ítéletet hozott, mert a tűzvédelmi távolság fennállását, az épületben végzett tevékenységre figyelemmel, a használatbavételi engedély kapcsán is jogszerűen kifogásolhatja. A zajkibocsátás mértékét illetően a felperes a szakértői véleményt aggályosnak minősítette és sérelmezte, hogy a bíróság nem vonta mérlegelési körébe a közte és az I. rendű alperesi beavatkozó között folyamatban volt birtokháborítási perben hozott jogerős ítéletet, valamint figyelmen kívül hagyta az abban a perben beszerzett szakértői vélemény erre vonatkozó adatait. Állította a felperes, hogy a porelszívást illetően a kereshetőségi joga fennáll, mert az asztalosipari munka részben a szabadban folyik, ugyanakkor a rendelkezésre álló elszívó csak egy gép tekintetében alkalmazható. A veszélyes hulladék tárolását előíró szakhatósági feltételeket