Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

141 I. Anyagi jogi kérdések a bíróság tévesen állapította meg a tudomásra jutás időpontját. Az ítéletben hivatkozott 2002. április 25-i jegyzőkönyv - mint közokirat - nem tartalmazza ténymegállapításként valamennyi meglevő építményt, ezért az abban nem rögzített, további építmények vonatkozásában a tudomás szerzés nem állapítható meg. A 2004. évben indult újabb eljárás során a szakértői felmérés - álláspontja szerint - olyan, engedély nélküli újabb építkezéseket tárt fel, amelyekre az egyéves határidő eltelte nem vonatkozhat. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az eltelt évek alatt folyt számos hatósági eljárás és számos helyszíni szemle alapján megállapítható volt a felperes által kifogásolt építmények keletkezésének ideje. A 2001. november 23-án tartott helyszíni szemlén az építésügyi hatóság a teherforgalmat biztosító automata nyitású kapura tett megállapítást, így annak építéséről már ekkor tudomása volt. A 2002. április 25-én az elbontott lakóépület helyére felépített színekre, 2003. augusztus 19-én pedig az épületbővítményen megvalósított nyílászárókra tettek megállapítást. A 2004. évben indult eljárás során a légi fotók, a tanúnyilatkozatok, a 2002. április 25-i jegyzőkönyv tartalma, a szakvélemény egyaránt azt bizonyította, hogy meglévő építmények tekintetében az egyéves intézkedési határidő eltelt, így nem volt lehetőség intézkedésre sem az építmények, sem a kapu tekintetében. Az alperesi beavatkozók észrevételt nem tettek. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy az 1996. és a 2000. évi légi fotók, a 2002. április 25-én felvett helyszíni jegyzőkönyvben rögzítettek, továbbá K. Gy. szakértői szakvéleménye azt támasztotta alá, hogy a 2004. évben indult újabb építésügyi eljárásban nem volt építéshatósági intézkedésre lehetőség az Étv. 48. § (8) bekezdésében foglalt egyéves határidő eltelte miatt. A bizonyítási eljárás eredményeként nem volt megállapítható, hogy 2002. évet követően létesült olyan építmény, amelyre nézve az Étv. 48. § (8) bekezdésében foglalt intézkedési határidő nem telt volna el. A perindítás folytán a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes határozata a keresetében foglalt okokból jogsértő, az alperes a határozatában felsorolt bizonyítékokkal szemben, a bizonyítékokból tévesen levont következtetéssel, azokkal ellentétes, jogsértő határozatot hozott. A felperes az állítását bizonyítani nem tudta. Az automata nyitású kapuról a hatóság a 2001. november 23-án tartott helyszíni szemlén szerzett tudomást. A különböző építmények vonatkozásában az 1996. évi fennmaradási engedély tervdokumentációja, a 2002. április 25-én készült jegyzőkönyv, a légi fotók, a tanúk nyilatkozata kizárttá tette, hogy a kifogásolt építmények 2002. évet követően létesültek. Ezzel ellentétes bizonyítékot a felperesnek szolgáltatnia nem sikerült, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az Étv. 48. § (8) bekezdésében foglalt egyéves intézkedési határidő eltelte miatt az építésügyi hatóság nem rendelkezhetett az építmények bontásáról, átalakításáról, a kapu áthelyezéséről, ezért jogszerűen utasította el a felperes alaptalan keresetét. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. KfV. II. 39 027/2007.)