Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 136 ügyi előírásokba ütközik, a lakóépülettől 50 cm-re, tűztávolságon belül épült. A csa­padékvíz elvezetése sem megoldott. A Tűzoltó Parancsnokság a valóságtól eltérően állapította meg a perbeli melléképület és a lakóépületük közti távolságot, az első fokú határozat ezt az adatot ezért tévesen tartalmazza. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy az építésügyi hatóság az Étv. 48. § (8) bekezdése értelmében a szabálytalanság tudomásra jutásától számított egy éven be­lül, legkésőbb azonban az építkezés befejezésétől - ha az nem állapítható meg - az építmény használatbavételétől számított tíz éven belül intézkedhet. E rendelkezés alapján a Legfelsőbb Bíróságnak elsősorban azt kellett vizsgálnia, hogy az építés­ügyi hatóság intézkedésére nyitva álló tízéves határidő a perbeli esetben eltelt-e. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az volt megállapítható, hogy a garázs és műhely épületszerkezete 1994 tavaszán, teljes szerkezete tetőzettel 1994 őszére el­készült, használatra alkalmas volt. Az a körülmény, hogy 1994 őszét követően továb­bi építési munkák végzésére került sor, a melléképület egyik oldalfalát a későbbiek­ben építették meg, nem érinti az építmény funkciója szerinti használatra való alkalmasságot. A Legfelsőbb Bíróság kifejti: az építési munkák befejezésének időpontja a bizo­nyítási eljárás lefolytatásával sem volt egyértelműen megállapítható, ezért az Étv. 48. § (8) bekezdésében írtak alapján az építmény használatbavételétől kellett számí­tani az intézkedési határidő kezdetét. Olyan melléképítmény tekintetében, amely a gépkocsi tárolására az egyik oldalfal hiánya esetén is alkalmas, műhelyként használ­ható, nem az építkezés tényleges befejezési ideje bír jelentőséggel, hanem a haszná­latbavétel időpontja. A Legfelsőbb Bíróság rögzíti: mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a rendeltetésszerű használatra alkalmas készültségi fok elérése esetén a használatbavétel alappal feltételezhető. Álláspontja szerint az elsőfokú bíró­ság a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan mérlegelte és értékelte; az 1952. évi III. törvény(a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdés megsértése nélkül utasítot­ta el a felperesek keresetét, és találta megalapozottnak - a felülvizsgálati eljárásban vizsgálható körben - az alperes határozatát. Mindebből következően az intézkedési határidő eltelte miatt nem voltak vizsgálhatóak az építmény elhelyezkedésével kap­csolatban felhívott jogszabálysértések. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel nem táma­dott részét nem érintve, a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39 223/2006.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom