Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 130 felhasználásával kell megszüntetni, amelynek tűzállósági határértéke a meglévő határoló falazat tűzállósági határértékét eléri, vagy meghaladja. A felperes keresetében az alperes e határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ae.) 61. § (1) bekezdése csak jogszabálysértés esetén engedi meg a határozat visszavonását, márpedig annak hibás volta nem állapítható meg, mert az anyagi és eljárási jogszabályok együttes alkalmazásával, valamint a tényállás teljes körű tisztázásával, indokolási kötelezettségének teljesítésével hozta meg az alperes a beavatkozó fellebbezését elutasító döntését. Állította, nincs olyan nóvum, hiba vagy jogszabálysértés, amely indokolná, hogy az alperes módosítsa határozatát. A jogbiztonság elve követeli meg annak az eljárási szabálynak az alkalmazását, amely szerint a hatóság a szabálytalanság tudomására jutásától számított egy év eltelte után már semmit nem tehet annak megszüntetésére. Véleménye szerint a határozat sérti az Ae. 61. § (5) bekezdését is, mert a visszavont határozattal jogerősen lezárult egy közigazgatási eljárás, amelynek során az ingatlan tulajdonosai jóhiszeműen szerezték meg, és gyakorolták az ablakon kitekintés jogát. A felperes kereseti kérelmét a későbbiek során azzal is kiegészítette, hogy az alperes - határozatának meghozatalakor - az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 60. § (8) bekezdésének b) pontjában foglaltakat is megsértette, mivel az Étv. 47. § (2) bekezdés c) pontja alapján rendelte el a nyílászárók megszüntetését, holott - a fenti jogszabályhely alkalmazásával - kizárólag az építés idején hatályban volt, az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Ép. tv.) 38. §-ának alkalmazásával járhatott volna el. E jogszabályhely alkalmazásával pedig csak arra a következtetésre juthatott volna, hogy alkalmazni kell a jogszabályban előírt egyéves szubjektív és tízéves objektív elévülési határidőt. Az ügyben tartott tárgyaláson a felperes még arra is hivatkozott, hogy az építéskor hatályos MSZ 595. számú építmények tűzvédelme szabványelőírásainak figyelembevételével az épület nyugati végfala tűzfalnak nem tekinthető. Az alperes és az alperesi beavatkozó kereseti ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A megyei bíróság az alperes 2003. július 15. napján kelt határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest és a beavatkozót egyetemlegesen kötelezte arra, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt 93 750 Ft perköltséget. ítéletének indokolásában az Ae. 61. § (1), (3) és (5) bekezdésére hivatkozással kifejtette a megyei bíróság, hogy helytállóan hivatkozott a felperes ezen eljárásjogi jogszabálysértésre, amely olyan súlyos, hogy a határozat érdemére is kihat. A kialakult és egységes bírói gyakorlat szerint az ügyfél jóhiszeműségét vélelmezni kell, és ez csak rosszhiszeműségének bizonyításával dönthető meg. A perbeli esetben a felperes részére az alperes 2003. április 1. napján kelt jogerős határozatával biztosította azt a jogot, hogy az építési engedély nélkül, szabálytalanul létesített nyílászárói fennmaradjanak. A határozat módosítására, az Ae. 61. § (3)-(5) bekezdése alapján a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelme miatt, nem kerülhetett sor. Ez önmagában olyan súlyos eljárásijogszabálysértés, amely megalapozza a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését.