Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

119 I. Anyagi jogi kérdések A felperes 1993. július 12-én fennmaradási engedélykérelmet nyújtott be. Az elsőfokú hatóságtól 1993. július 20-án fennmaradási engedélyt kapott, amelyet az alperes 1993. szeptember 24-én megsemmisített, és új eljárás lefolytatását rendelte el. A felperes 1994. február 14-én ismételten fennmaradási engedély kérelmet nyújtott be az elsőfokú hatósághoz. 1996. április 12-én a társasház lakóinak kérésére B. István és T. Gyula építészmérnök helyszíni szemlét tartott, majd az alperes elsőfokú hatóságával 1996. április 23án közölte, hogy a terveken jelölt K 1, K 2 és K 5 jelű kiváltók alulméretezettek, túlterhelik az alattuk lévő falszerkezetet, ezért sürgős intézkedés szükséges. Az elsőfokú hatóság 1996. április 23-án kelt határozatával a felperest a földszinti üzlettér kiváltásainak megvizsgáltatására kötelezte, és elrendelte az étterem azonnali, bezárását. Döntését azzal indokolta, hogy az 1996. április 12-i helyszíni vizsgálat, valamint az április 23-án benyújtott - T. Gyula által jelzett - statikai problémák alapján megállapítható, hogy a lakóépület felső szintjein tapasztalható falrepedések az 1993-ban elkészült, feltehetően alulméretezett földszinti falkiváltások óta keletkeztek, ezért a közvetlen veszélyhelyzet miatt szakértői vélemény benyújtásának elrendelése, valamint az üzemelés megszüntetése volt indokolt. B. István és T. Gyula szakérő 1996. május 7-én statikai szakvélemény előzetes kivonatát nyújtotta be az elsőfokú hatósághoz. Megállapításuk szerint a helytelen statikai modell következtében a kiváltó szerkezetek oly mértékben túl lettek terhelve, hogy azt már teherbírási tartalékaik rovására nem képesek tartani, s a szerkezetek, ezáltal az épület fő tartófalainak a teherbírása megszűnhet. Emiatt azonnali intézkedés vált szükségessé, s minden késedelem az azt okozó felelősségére hoszszabbítja meg ezt a közvetlen életveszélyt előidéző helyzetet. Javasolták továbbá a kiváltók ideiglenes aládúcolását. A szakértők 1996. május 20-án végleges statikai szakvéleményt is benyújtottak, mely az előzetes kivonattal egyező következtetések levonása folytán a korábbival azonos javaslatot tesz. A felperes 1996. május 31-én csatolta az I. Épülettervező Rt. mérnökeinek szakértői nyilatkozatát, amely szerint a tartószerkezetek tűrhető állapotúnak tekinthetők, életveszély, összeomlási veszély nincs. További részletesebb vizsgálatokra viszont szükség van, a hajszálrepedések oka, illetve helyreállítása céljából. 1996. június 13-án részletes geotechnikai szakvéleményt nyújtott be az alpereshez R. László mérnök, amelyben megállapította, hogy az épület egy részének teherhordó szerkezete egyértelműen károsodott, a károk a földszinti átalakítással kapcsolatosak. A részletes statikai vizsgálat függvényében kell dönteni az épület teherhordó szerkezetének megerősítéséről. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1996. június 14-én kelt határozatával az első fokú határozatot azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a statikai vizsgálat minden földszinti kiváltásra és a galériaszint szellőző gépháza melletti helyiségek feletti kiváltások szerkezetére is terjedjen ki, elrendelte továbbá a kiváltások nyolc napon belül történő aládúcolását. A határozat indokolása szerint B. István és T. Gyula statikai szakvéleményére figyelemmel Az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Ét.) 37. § a) pontja alapján az elsőfokú hatóság helyesen intézkedett a veszélyhelyzet feltárá-