Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

115 I. Anyagi jogi kérdések alapján szabályossá tehető-e. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperesnek az új eljárásra útmutatást nem adott, holott reformatórius jogköre hiányában a jogsértés megállapítása esetén útmutatást kell adnia a hatóságnak a jogsértés megszüntetésének módjára [Pp. 269. § folytán alkalmazandó 339. § (1) bekezdése, továbbá közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 173. § (1) bekezdése és 171. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 111. § (3) bekezdése]. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta a Pp. 182. § (3) bekezdése alapján a szakvélemény kiegészíttetését, a perben alkalmazandó szabványok előírásai alapján a szakértő álláspontjának tisztázását. Az igazságügyi szakértői vélemény és az igazságügyi szakértő meghallgatásakor az álláspontjai részbeni módosítása (37. számú jegyzőkönyv 4. oldal 9. bekezdés, 6. oldal 6. bekezdés, 8. oldal 1. bekezdés, 4. bekezdés, utolsó bekezdés) miatt, és a 39. számú jegyzőkönyvben a többi - birtokháborításban eljárt - szakértő, valamint N. G. meghallgatásával felmerült ellentétes vélemények alapján nem tisztázottak - az elsőfokú bíróság által elfogadott jogsértések körében - az alábbi kérdések. 1. A kémény magassága B. I. szakértő (39. számú jegyzőkönyv 4. oldal utolsó bekezdés), K. M. (39. számú jegyzőkönyv 5. oldal 3. bekezdés), N. G. (39. számú jegyzőkönyv 4. oldal 3. bekezdés) egyöntetűen állították, hogy a kivitelezés időpontjában a kémény magassága megfelelt a fennmaradási engedélykérelem benyújtásakor hatályos szabvány előírásainak. Ezzel ellentétes a perszakértő álláspontja, aki szerint (39. számú jegyzőkönyv 3. oldal 7. bekezdés, 2. oldal 4. bekezdés) a kémény nem éri el a tetőgerinc magasságát, 1,3 méterrel alacsonyabb. Ezt abból állapította meg, hogy a tetőgerinc magassága tervtől eltérően 1,2 méterrel magasabban került kivitelezésre (39. számú jegyzőkönyv 2. oldal 4. bekezdés utolsó mondat, 24. számú szakvélemény 14. oldal, 6 melléklet). A szakvélemény 6. mellékleteként csatolt fennmaradási engedélyezési E-7. tervlapból és a 7. mellékletből a tetőgerinc magasság és kémény kitorkollás közötti 1,3 méteres szintkülönbség nincs kellően igazolva, nem tisztázott, hogy az E-7. tervlapon jelzett 8 méteres gerincmagasság és a 9,20 méteres gerincmagasság melyik épületrészre vonatkozik. A szakértő a szakvéleményének 14. oldalán a régi szabvány szerint a hatásos kéménymagasságot elismeri. Mindezek alapján nem tisztázott, hogy e kéménymagasság a régi szabványok szerint megfelelő-e, az MSZ04-82/2-85. szabvány 4.12. pontja szerinti előírás - mely szerint „a kéményfej lehetőleg a tetőgerinc közelében legyen" - teljesült-e, a fenti bizonyítékok közötti ellentmondás feloldásra nem került, az új szabvány előírásai nem vehetők figyelembe. 2. Szélzug fennállása és ennek esetén a kémény magassága Az igazságügyi szakértő MSZ04-82/1-85. szabvány 2.33. pontjának előírásához az ún. kéménykúpra előírt feltételek teljesülését elismerte (szakvélemény 19. oldal, 37. számú jegyzőkönyv 4. oldal 8. bekezdés, 9. bekezdés). Álláspontja szerint azonban az uralkodó szélirány és beavatkozói épületek iránya miatt szélzug van, ezért a tetőgerinc közelében a kémény kitorkolásnak még magasabbnak kellene lennie. A szakértő véleményét a 39. számú jegyzőkönyv 6. oldal 1. bekezdésében akként pontosította, hogy szélzug közelében legalább a tetőgerincig fel kell vinni a kéményt. Mivel a kérdés tisztázása összefügg az 1. pontban foglalt kéménymagasság jogsze-