Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

105 [. Anyagi jogi kérdések kozata igazolta a már megépült szerkezetek megfelelőségét, és a biztonságos továbbépítés lehetőségét. Az alperes határozatát az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ae.) 66. §-ának (3) bekezdésére, a 45/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 11. §-ának (1) és (2) bekezdésére, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 8. §-ának d) pontjára, 37. §-ának (2) bekezdésére, 48. §-ának (1) bekezdésére alapította. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát kisebb részben, kizárólag az építési ingatlan alsó telekhatárán megépült kerítés támfal fennmaradásának engedélyezése körében, hatályon kívül helyezte és ebben a körben az alperest új eljárásra kötelezte, a felperesek ezt meghaladó keresetének elutasítása mellett. ítéletének indokolásában kifejtette, hogy fennmaradási és továbbépítési engedély megadása körében az alperesnek az Ae. 66. §-ának (3) bekezdése alapján lehetősége volt a fellebbezési eljárás során a tényállást kiegészíteni, megváltoztatni, így a tényállás kiegészítése körében tervkorrekciót, javítást, kiegészítést kérhetett be. Az elsőfokú bíróság a perben kirendelt Sz. Zsuzsanna okleveles építészmérnök, igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy a megépült és a tervezett alaprajzok adatai alapján az építtetői ingatlan beépítettsége kismértékben, de meghaladja a megengedett mértéket (a beépítettség a maximális 10% helyett 11,10%, a bruttó szintterületi mutató a maximális 25% helyett 27,80%); továbbá az építési övezetben megengedett maximális 6,50 méteres építménymagasság az épület északkeleti homlokzati oldalán úgyszintén kismértékben eltér, az 6,91 méter. Ezen eltérések vonatkozásában megállapította, hogy azok nem jelentősek. Rögzítette, hogy az építtetői telken eredetileg „erdő" volt, és a felperesi társasházak lakásai jórészt nem is az épülő lakóház irányába tájoltak. Az Étv. 48. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a fennmaradási engedély kiadható volt, mert a szabálytalansággal okozott érdeksérelem jelentéktelen volt. Megállapította a szakvélemény alapján az elsőfokú bíróság azt is, hogy az építési ingatlan alsó telekhatárán egy szerkezetkész három sor zsalukőből készült, betonkoszorúval lezárt (kb. 70 cm magas) és helyenként zsalukő bordákkal erősített kerítéstámfal húzódik közel az I. rendű felperes telkének kerítéséhez, amely azért nem felel meg, mert szakszerű szivárgó nem épült, vízelvezetés nem megoldott. Azt is megállapította, hogy a beavatkozó ingatlan alsó telekhatárán megépült kerítési támfal engedélyhez kötött terepalakításnak minősül, amelynél fogva megfelelő tereprendezési terv a fennmaradási és továbbépítési engedélykérelem része kell, hogy legyen, a tervdokumentáció e körben hiányos. Ennek ismeretében hozhat az alperes megalapozott döntést, ezért az alperes határozatát az általa ismertetett körben részben hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. A jogerős ítéletnek a II. és III. rendű felperesek keresetét elutasító és az alperes határozatát részben hatályon kívül helyező rendelkezése ellen a felperesek, az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtottak be, így e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet nem vizsgálta felül [1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (2) bekezdése]. Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének teljes egészében történő hatályon kívül helyezése mellett az alperes határozatának az