Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

19 gyakorlati értelme és értéke, macára a vezérszavakra jogosult társaságoknak megítélésére tartozik. Az idevágó állandó bírói gyakorlat a következőkben foglalható össze: A holt nyelvek, mégpedig nevezetesen a görög és latin nyelv szavainak alkalmazása a hangzatossági korláttól eltekintve, csak annyiban szor íttatott meg, hogy a vezérszavak lehetőleg a vállalat tárgyára utalók, evvel valamiféle összefüggésben levők legyenek. De nem lehet végkép kizárni az általános értelmű olyan szavak használatát sem, amelyek a gyakorlati élet tapasztalata szerint egyébként ilyen utalás, össze függés nélkül is alkalmasak vezérszó-szerepre. Az élő világnyelveknek a kereskedelmi életben közismert, közkeletűen használt szavaira ugyanaz az irányadó. A védjegynek csak kisegítő szerepe van. Ha ugyanis a cégbíróság a fenti keretbe tartozó valamely szónak, esetleg magyar szónak nem tulajdonított eégszövegi alkalmasságot, de a kérelmező kereskedelmi és iparkamarai bizonylattal azt tanúsította, hogy erről a szóról a vállalatot ismerik már, a bejegyzési kérelemnek egyéb akadály hiányában ezen az alapon adott helyet. Ezt a tanúsítást pótló szerephez jutott a védjegy. A védjegynek ez a szerepe különösen akkor kapott jelentőséget, amikor a bírói gyakorlat elzárkózott a nyelvtani szabályok ellenére alakított, úgynevezett műszavak bejegyzésétől, mert a védjegy használata által ezek a szavak a vállalat közelebbi megjelölésére alkalmasakká válván, a bejegyzésüket megtagadni rendszerint nem lehetett. Mindehhez olyan megszorítást azonban a felsőbírói gyakorlat soha nem tett, hogy a magyar nyelv szókincséhez nem tartozó minden szó csak a cégbiztosi előterjesztésben részletezett feltételek fennforgása esetén vehető fel a cégszövegbe. Épp így nem korlátozta az idegennyelvű vezérszavak alkalmazhatóságát csak arra az esetre, ha — mini ahogy ezt a felfolyamodott végzés fejtegeti — azonos vagy hasonló tárgyú cégszövegű vállalatoktól való megkülönböztetés szüksége forog fenn. Végül teljesen közömbös, hogy * új részvénytársaság bejegyzéséről van-e szó, vagy már bejegyzett részvénytársaság változtatja-e meg a cégszövegét; van-e a részvénytársaságnak külföldi tőkéje, vagy egyéb vonatkozása; s közömbös végül az is, hogy a magyar nyelvű cégszöveg fordítása is bejegyezhető. (Budapesti ítélőtábla P. VI. 4916/1946.) Qégszövegben allegorikus vezérszó. Részvénytársaságok cégük szövegébe, annak más cégek szövegétől való megkülönböztetése végett olyan allegorikus neveket vagy eszméket kifejező elnevezéseket is felvehetnek, amelyek a tényleges viszonyokkal vagy a valósággal nem ellenkeznek és így nem ütköznek a cégvalódiság elvébe, de a közönség megtévesztésére sem alkalmasak és ezért a kereskedelmi verseny tisztességét sem sértik. Olyan üzemnél, amely túlnyomóan lisztből állít elő árút, és amely a cége szövegében az üzletkörét csoportonként felsorolva megjelöli, az „Aranykalász" vezérszó egyáltalán nem jelentkezik a vállalat tárgyától idegen megjelölésnek, különösen nem