Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])
167 akadályául, mert a számadások összefüggése folytán az észlelt törvénysértés enélkül orvosolható nem lenne. (Budapesti törvényszék mint cégbíróság Cg. 15.186/89/1942.) Terhes járandóságok. Reprezentációs költségek. C sakis azok az összegek minősülhetnek reprezentációs költ segek megtérítésié címén adott, vagyis meghatározott szolgálati, illetőleg hivatali kiadással egybekötött — ú. n. terhes — járandóságoknak, amelyeket képviseletre jogosult, vezető állásban lévő alkalmazott ama költségek fedezése céljából kap, amelyek a szolgálati viszonyból folyó, a vállalat egyetemes, magasabbrendű erdekeit érintő képviseleti teendők ellátásával kapcsolatban merül nek fel. Erre a meghatározásra az adott alkalmat, hogy az illetményjegyzékek szerint a vállalat oly alkalmazottaknak is juttatott reprezentációs költségek címén járandóságokat, akik ott üzemvezetőként, gondnokként, főkönyvelőként, illetve egyszerű tisztviselőként voltak megjelölve. (Közigazgatási bíróság 7474/1941. P.) Váltókövetelés a mérlegben. A váltón alapuló követelést a váltó testesíti meg. Ebből pedig okszerűen következik, hogy az alperes mérlegében váltókövetelésként nem szerepeltethette azokat a váltókat, amelyeket visszleszámítolás útján tovább adott és amely váltókért kapott ellenértéket a mérlegbe nem vitásan cselekvő tételként felvett. Az a körülmény, hogy a váltó továbbadása az alperesre nézve fizetéssel járhat, nsm indokolhatja azt, hogy ennek az esei leges fizetési kötelezettségnek értéke a mérleg teheroldalan feltüntettessék. Amennyiben ugyanis a továbbadott váltókat az alperes váltaná be, a váltókért befolyt és a mérlegben szereplő egvéb cselekvő tétel átalakul váltóköveteléssé és így a visszleszámítclt váltók feltüntetésének mellőzése a mérlee; teljességét és helyességét nem érinti. (Kúria P. IV ~f73/ 1939/22.) Valutatartozás átszámítása belföldi fizetési eszközre. Ieg az alperes a „nueiezujs. leuvieueii logiaii Kunoiai nneiezok irányában, külföldi fizetési eszközben meghatározott tartozásai oszszegét a Magyar Nemzeti Bank által a mérlegkészítés időpontjára megállapított hivatalos árfolyam alapul vételével, felár nélkül számította át belföldi fizetési eszközre. Amint ugyanis az első bíróság ítéletének a fellebbezési bíróság által átvett indokolásában helyesen kifejtette, az ily árfolyamon való átszámítás a törvényes rendelkezések szempontjából nem kifogásolható és így me^íáma dás tárgya nem lehet. (Kúria P. IV. 3173/1939/22.)
