Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

120 a felperesre és árujára vonatkozó kijelentéseket. Az alperes ver­senyjogi felelőssége tehát fennáll. (Kúria P. IV. 5599/1941.) Igazgatósági tag felelősségének kérdése lemondása után. A felperesnek keresettel érvénvesített kára abból származott, hogy az 1924. évi október hó 23. napján a Magyar Agrár Kereske­delmi Részvénytársaságnak átadott értékpapírokat a részvénytár­saságtól vissza nem kapta. A részvénytársasággal tehát az alperes jogviszonya az 1924. évi október hó 23. napján keletkezett, amiből önként következik, hogy a perbeli ügylet tekintetében a részvény­társaság igazgatóságát a K. T. 189. §-a alapján terhelő felelősség hatályának is az 1924. évi október hó 23. napja a kezdőideje. Ebből folyóan ez a törvényi felelősség csak azokat az igazgatósági tago­kat terhelheti, akik a fenti időpontban az igazgatóságnak tagjai voltak, vagy utóbb tagjai lettek. (Kúria P. IV. 3308/1936., P. IV. 91/1937.) Ámde a megállapított tényállás szerint II. rendű alperes igazgatósági tagságáról az 1924. évi április hó 26. napján, az I. rendű alperes pedig az 1924. évi július hó folyamán lemondott még olyan időben, amidőn az igazgatóságnak a határozatképességhez az alap­szabályok által megkívánt számú tagja maradt. Az alperesek közgyűlésen kívüli lemondása joghatályos lévén. (K. T. 192. §.) a nevezettek igazgatósági tagsági minősége és ezzel további ügyviteli kötelessége, tehát a további ügyvitelért való sze­mélyes felelőssége a lemondás napján a cégjegyzékből való egy­idejű törlés nélkül is megszűnt; mert az igazgatósági tagsági minő­ség megszűnésének a cégjegyzékbe való bevezetése, és közhírré té­telének elmulasztása esetén ugyan a főnök, vagyis a részvénytár­saság ezt a tényt harmadik személlyel szemben csak annyiban ér­vényesítheti, amennyiben igazolja, hogy az utóbbi előtt az igaz­gatósági tagsági minőség megszűnése az ügylet megkötésekor isme­retes volt. (K. T. 184., 42. §-ok.), de a cégbejegyzés és közhírrététel hiánya magára az igazgatósági tagra nézve lemondásának a további ügyintézésért való felelősséget kizáró joghatálvát — ha a lemondás­nak törvényes akadálva nincsen — (K. T. 192. §.) épúgy nem érinti (Kúria P. IV. 1885/1935., P. IV. 3308/1936.), mint a felügyelő bizott­ságnál bejelentett (K T. 191. §.) tiltakozásnak az igazgatósági tag felelősségét feltétlenül kizáró joghatályát, amely tiltakozás a cég­jegyzékbe bejegyzést nem nyert és nem is nyerhet. Ilyen körül­mények között, ha az alpereseknek a közgyűlés összehívása vagy a csődkérés beadása körüli esetleges mulasztása egyik tényező volna is az okoknak abban a láncolatában, amelynek eredménye a felperes károsodása lett, ennek a felperesi kárnak döntő oka mégis nem az alperesek vitatott mulasztása, hanem az az ügylet, amelyet a részvénytársaság a felperessel kötött, még pedig olyan időben, amikor az alperesek a részvénytársaság igazgatóságának tagjaia már nem voltak. A felperes és a részvénytársaság között létrejött szerződés megszegéséből eredő kárnak ez az ügyletkötés lévén az alapja, az alperesek igazgatósági tagságának megszűnte

Next

/
Oldalképek
Tartalom