Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

118 ben jártak el. Ehhezképest annak a tényállásnak alapulvételével, hogy a megrendelő városnak történt szállításokról a részvénytársaság kétféle könyvvitelt alkalmazott, éspedig: az egvik magában foglalta a kisebb számlát a megrendelő részére valóságban szállított anyagok mennyiségéről és értékéről s ez a számlaösszeg szerepelt a részvénytársaság könyveiben, mint a megrendelő nyomdai tartozása, míg a megrendelőnek a nem szállított áruk értékét is magában foglaló, tehát nagyobb összegíí számlát nyújtották be kifizetés végett, nyilvánvaló, hogy a részvénytársaság képviselő szervei, akik pedig az ügyvitel ellenőrzésében fokozott tevékenységet tartoznak kifejteni, ennek a felügyeleti és ellenőrzési kötelezettségnek a gyakorlását a részvénytársaság alkalmazottaival szemben, akik az áruk szállításában közreműködtek, elmulasztották, mert a kellő gondosság kifejtése esetén a visszaéléseket módjukban állott volna felfedezni, tehát a részvénytársaság az alkalmazottainak eljárásából a megrendelőnek okozott károsodásért felelős. (Kúria P. IV. 177/1941.) Igazgatósági tag felelőssége a r. t. tartozásáért. A K. T. 188. §-a szerint a részvénytársaság igazgatósága által a társaság nevében kötött ügyletből csupán a társaságra származnak jogok és kötelezettségek, amelyekért a társaság nevében eljárt igazgatósági tag felelőssé nem tehető. Felperes az 1929. évi szeptember hó 22-én kelt megállapodás alapján a B. r. t. céggel jutott társas viszonyba, ekként az általa a társasüzletbe lépésekor állítólag behozott vagyonértékek a részvénytársaság vagyonába folytak be. Ennélfogva a vagyontárgyak ellenértéke címén visszakövetelt 8000 pengő megfizetése iránt az igazgatósági tagok ellen irányuló perújítási kereset csak úgy vezethetne sikerre, ha felperes egyrészt azt bizonyította volna, hogy a vagyontárgyakat a társasüzletbe nemcsak behozta, hanem egyben olyan tényeket is hozott volna fel, és bizonyított volna, amelyekből okszerűen következnék, hogy a vagyonértékért a cég felelőssége az anyagi jog szabályai szerint az alperesekre szállott át. (Kúria P. VII. 4469/1939.) Igazgatósági tag felelőssége társadalombiztosítási járulékért. A kir. ítélőtábla magáévá tette az elsőbíróság ítéletének azt az állandósult gyakorlatnak is megfelelő s meg sem támadott állásfoglalását, hogy az 1927:XXI. tc. (T) 26. § a alapján a részvénytársaság igazgatósági tagjának az 1928. január 1. óta keletkezett társadalombiztosítási hátralékokra vonatkozó felelősségének végső időpontja tekintetében nem a cégjegyzékből kitűnő állapot, hanem a tényleges helyzet — a megválasztás és az érvényes lemondás időpontja, — irányadó. (Nem tehette azonban magáévá az elsőbíróság ítéletének ezzel kapcsolatos azt a ténymegállapítását, hogy a felperesnek mint igazgatósági tagnak felelőssége 1928. július 1-től megszűnt, illetőleg, hogy a felelőssége tekintetében csak az 1928.